Reggel,
mikor felébredtem, egyből az ágyat kezdtem tapogatni mellettem, de üres volt és
hideg… biztos régen lelépett már. A tegnap este nem minden részletére emlékszek,
de a nagyja megmaradt. „Nem hiszem el,
hogy képes voltam megtenni, azok után, hogy… hogy Ő…” A halála után megfogadtam,
hogy nem megyek majd bele futó kapcsolatokba, egy éjszakás kalandokba, de most
mégis… és ami a legrosszabb, nem vagyok biztos benne, hogy csak a munka miatt
tettem. Pedig sosem gondoltam a nőkre úgy, mint játékszerekre, de… Heo Min más,
nagyon más. Elérte, hogy egy kis időre előtörjön belőlem az állat, aki csak az
ösztöneinek él, másodpercekkel később pedig már az a Siwon voltam, aki régen. „Ha ez így megy tovább, akkor… Nem, egy
bűnözővel nem szabad!”
Kikászálódtam
az ágyból és elmentem fürdeni. Jól esett a hűvös víz, kitisztította a fejem,
végre rendesen tudtam gondolkodni. „Ki
kell találnom, hogyan szabadítsam ki Jung Soot, mielőtt késő lenne. A csomagot
nem vihetem ki észrevétlenül, ezért az elrablók bázisára kell eljutnom valahogy…
De mégis hogyan, ha nem tudom, merre van? Ha legalább a címet le tudnám
nyomozni…Azt hiszem, fel kell hívnom… A telefon!” - gyorsan kiszálltam a
zuhanykabinból. Pillanatok alatt megtörölköztem, magamra kaptam valamit, és
beszáguldottam a kapitányságra.
- Siwon,
te meg hova rohansz?
- Valamit meg kell néznem a rendszerben, sürgősen!
- Oké…
- Bocsi, de tényleg sietnem kell.
- Amúgy, hol van Jung Soo?
- Terepen. – nem mondhatom el neki, hogy
valójában fogságban.
- Erről miért nem tud senki idebent?
- Hosszú sztori, majd később elmondom,
ígérem. – elindítottam a gépet és amint felállt a rendszer, egyből keresni
kezdtem Leeteuköt a megfelelő program segítségével. Ha nem kapcsolták ki vagy
merült le a telefonja, akkor a benne lévő GPS-en keresztül megtalálhatjuk…
talán.
- Mit keresel ennyire? – Siwon mögé álltam
és az asztalára támaszkodtam – Az nem Jung Soo azonosítója?
- Nem, ez egy gyanúsítotté.
- Engem akarsz átverni? Mi folyik itt?
- Mondtam, hogy ha itt az ideje, akkor
mindent…
- Most, különben kénytelen leszek szólni a
kapitánynak.
- Aish… Fogoly és váltságdíjat követelnek
érte.
- Mi? Miért nem szóltál hamarabb?
- Nem akartam, hogy még többen is
belekeveredjenek.
- Mit akarnak?
- Azt a csomagot, amit a napokban szereztünk
meg egy sráctól.
- A heroinra gondolsz?
- Arra. Azt kérték Teukért cserébe.
- Nem adhatod oda, ugye tudod?
- Tisztában vagyok vele, de akkor hogy
hozzuk ki?
- Megtaláltad a helyet?
- Szerencsére még hatótávolságon belül van,
így igen. De nem a legerősebb a jel, bármikor eltűnhet.
- Akkor írd fel a címet és menjünk el
szétnézni.
- Mi?
- Egyedül nem mehetsz oda, kinyírnának.
Fedezzük egymást.
- Rendben. – felfirkantottam a helyet egy
cetlire, elraktam biztonságos helyre és felkaptam a kabátomat. – Mehetünk is.
Mindketten
motorra szálltunk és a külvárosi házig meg sem álltunk. Kihalt környék, alig
látni erre bárkit is… tökéletes bűntanya.
Tisztes
távolságban leparkoltunk egy kisebb falmaradvány mögött és elindultunk az
épület felé. Majdnem elértünk a bejárathoz, mikor lövések dörrentek el, ezért
gyorsan fedezékbe vonultunk. Pár perccel később két maszkos, bőrdzsekis alak,
őket pedig két férfi követte…
- Hamarosan
visszajövünk érte!
- Kicsi Pillangóm, hát nem tanulsz semmiből?
Legközelebb már nem itt leszünk.
- Nem lesz legközelebb. – előbújtam rejtekemből
és Boss fejének szegeztem a pisztolyt – Hol van Jung Soo?
- Nocsak, hát ismét találkozunk. Örülök,
hogy megtisztelsz jelenléteddel… kár, hogy nem sokáig élvezhetjük a
társaságodat. V!
- Igenis! – egyik fegyveremet Siwonra
fogtam, a másikat meg a Lepkére.
- Ha őt akarod, akkor előbb velem kell
végezned! – Bossra céloztam.
- Meg velem. – előrántottam mindkét kardomat
és a két maffiózó felé tartottam.
- Mi van, már lányok segítségére szorulsz,
ha gázos a szitu? Ejj, elpuhultál…
- Fogd be! – majdnem meghúztam a ravaszt, de
a Pillangó megállított.
- Ne süllyedj le az ő szintjére, ezt hagyd
meg nekem!
Míg
ők egymással voltak elfoglalva, addig én megpróbáltam beosonni, hátha
megtalálom Jung Soot.
- Te
menj vissza, keresd a túszt. Addig én itt maradok a „kedves úriemberekkel”. – ki
kell hoznunk Leeteuköt, de ha itt szórakozunk, akkor sosem jut ki, ezért be
kell küldenem Minniet.
- Nem lesz bajod?
- Ne aggódj, egyben maradok.
- Oké… - gyorsan eltűntem az épületben.
- Nos, hol is tartottunk? Oh, igen… Siwont
hagyd ki ebből, velem van dolgod.
- Vele is. De így legalább egyszerre
szabadulhatok meg tőletek.
- Miért segítesz nekem? – fordultam zavarodottan
a lány felé. Olyan ismerős volt a hangja… mintha…
- Mert ez a feladatom, ha ezt ti, zsaruk nem
is hiszitek el és bűnözőként tekintetek rám.
- Milyen édesek vagytok… túl édesek,
cukorbeteg leszek tőletek. – egy figyelmeztető lövést adtam le a levegőbe – A következő
bennetek fog nyugovóra térni… veletek együtt.
- Ne is reménykedj benne, nem ölhetsz meg!
Feltámadok, bármit is tegyél!
- Azt hiszed? És mit szólnál ahhoz, ha a kis
védelmezetteddel kezdeném. – Siwonra lőttem… de a golyó nem találta el, mert a
liba elé ugrott.
- Miért…? – elkaptam az összecsukló lányt és
letérdeltem vele.
- Mert… ez a feladatom… - jobb vállamat fogva
próbáltam felállni – Nyugi, megmaradok. – visszarogytam a térdemre és fejemet
mellkasának támasztottam.
„Ez
az illat… ez a hang…” – óvatosan megpróbáltam leszedni róla a maszkot, de
megfogta a csuklómat. Olyan erőtlen volt, olyan gyenge… sose láttam még
ilyennek.
- Ne
tedd… kérlek…
- De…
- Jobb, ha nem. – ismét feltápászkodtam és
elvánszorogtam a motoromig. Felszenvedtem a fejemre a sisakot és; bár
iszonyatosan fájt; de mindkét kézzel megmarkoltam a kormányt és elhajtottam.
Bízok Min Hyeben, meg tudja oldani… ráadásul én sem leszek távol sokáig, csak
bekötöm a sebet.
- Te szemét, most meghalsz! – dühösen indultam
meg Boss felé…
- Mutasd, mit tudsz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése