22. - Jongin

Nagyon remélem, hogy nem okoztam semmi problémát Siwonnak azzal, hogy elmondtam, merre találják. Lehet, hogy árulásnak fogja tartani, de nem hagyhatom, hogy Hyorinak baja legyen… miattam. Siwon meg tudja magát védeni, de az a szegény lány pillanatok alatt meghalna. Azt pedig nem hagyhatom, meg kell őt védenem. Hiszen ezt ígértem meg a bátyjának, mielőtt meghalt volna… az én hibámból.

            Épp egy tömeggyilkosság fő vádlottját követtük Siwonnal, mikor az a barom a kocsink elé vágott. Alig tudtam elkerülni az ütközést, mert az autó csúszkált össze-vissza a nyirkos őszi úton. mikor végre megálltunk, egyből kiszálltunk, fegyvert rántottunk és közeledni kezdtünk a gyanúsított járműve felé…

   - Feltett kezekkel szálljon ki és ne próbálkozzon semmivel! – egy pillanatra Siwon felé fordultam – Ugye az erősítés már jön?

   - Perceken belül itt lehetnek.

   - Remek. – közben a fickó kikászálódott és mindkét kezében pisztolyt tartva jött felénk.

   - Én a helyetekben eldobnám a kicsi stukkereiteket, különben csúnya vége lesz a dolognak, és nem az én részemről.

   - Soha!

   - Leeteuk, tedd le!

   - Jongin, te meg hogy kerülsz ide?!

   - Bossnak kell segítenem, ő a főnököm.

   - Mi? De te…

   - Teuk, hagyd!

   - Pontosan, hagyj engem békén, nem tartozok neked magyarázattal. Egyetlen feladatom, hogy megvédjem Bosst tőled és a haverodtól. Ha ártani akartok neki, akkor előbb velem kell végeznetek.

   - Ezt nem kérheted!

   - Azt hiszed? – előrántottam egy dobócsillagot és felé hajítottam. A feje mellett szállt el és beleállt a rendőr kocsi szélvédőjébe. – Még mindig úgy gondolod, hogy szórakozok veled?

   - Jongin, tedd le a fegyvert és lépj félre az útból.

   - Ez csak akkor fog bekövetkezni, ha megölsz.

   - Nem, hiszen a munkatársam vagy!

   - Ez meg miről beszél, Jongin?

   - Ne aggódj főnök, elintézem. – egy újabb csillagot dobtam felé, ami elöl épp csak el tudott hajolni.

Megint Siwonra pillantottam, aki egyből tudta, hogy mire célzok. Ő elintézi a gyanúsítottat, én pedig addig lefoglalom Jongot. – Hát jó, ha játszani akarsz, ám legyen!

Persze Jongin egyből kapott az alkalmon, kivont kardokkal indult meg felém. Csak mellény volt rajtam, ami a pengék ellen nem feltétlenül védett volna meg, ezért a kocsi mögé szaladtam és onnan adtam le rá pár figyelmeztető lövést. Még véletlenül sem céloztam pontosan, nem akartam megölni… de ezt ő nem így gondolta. Amint megfelelő közelségbe került, felugrott az autóra és onnan nézett le rám.

   - Nos, mi az utolsó kívánságod?

   - Az, hogy mond el végre, miért fordultál így ellenünk, mikor mi bajtársak vagyunk?!

   - Mert a sötét oldal jobb, több lehetőség rejlik benne. De elég a felesleges fecsegésből, készülj a halálra! – előtte landoltam és az egyik kardot a torkának nyomtam.

   - Jong, mit csinálsz?

   - Kuss!

   - Ne kényszeríts arra, hogy megtegyem…

   - Mégis mit? Ha megmozdulsz, elvágom a nyakad.

   - Nem fogod, mert én végzek veled hamarabb.

   - Boss…

   - Végig tudtam, hogy egy áruló kis köcsög vagy. Ez az üldözős jelenet pont kapóra jött, könnyebb lesz mindhármatokat kiiktatni. – „hívemre” szegeztem az egyik, Jung Soora pedig a másik fegyveremet.

   - Tudod, az egyetlen apró bökkenő, hogy két kézbe 3 pisztolyt nem tudsz tartani. – Boss mögé álltam és tarkójának nyomtam a hideg fémcsövet.

   - Siwon… neked…

   - Semmi gond, csak súrolt.

   - De te jobb kezes vagy…

   - Mondtam, hogy nem lesz gond.

   - Ha befejeztétek a bájcsevejt, akkor akár rátérhetnénk a lényegre is, nem? – már majdnem elsütöttem mindkét fegyvert, de csak az egyiket sikerült. Siwonnal egyszerre lőttünk, ő engem talált el, én pedig… Jongint.

   - Jong, ne! – eldobtam a fegyverem és mellé térdeltem – Nyugi, minden rendbe fog jönni.

   - Teljesen nyugodt vagyok, nem látod? – mellkasomat fogva terültem el a földön.

   - Ne, ne beszélj! Siwon, hívd a mentőket!

   - Már megtettem, de van egy kis gáz.

   - Ennél nagyobb? – mutattam Jongra.

   - Igen. Boss lelépett… megint.

   - Jelenleg nem érdekel. Jongin, mindjárt itt vannak érted.

   - Nekem már mindegy.

   - Ne mond ezt, haver.

   - Dehogynem, érzem.

   - Nem, nem lesz semmi!

   - Teuk, hajolj közelebb, kérlek. – amint elég közel volt, a fülébe súgtam – Minden anyag, amit az évek során gyűjtöttem… egy ládába tettem és a 26-os dokk negyedik cölöpjének lábánál ástam el… Keresd meg és kapd el a rohadékot.

   - Úgy lesz, ígérem. De közösen fogjuk felkutatni és börtönbe csukni.

   - Siwonnal esetleg… Oh, még valami… Vigyázz a húgomra, szüksége van valakire, aki megvédi.

   - Mindent megígérek, csak tarts ki még egy…

   - Köszön-öm… - elsötétült minden.

   - Siwon! Hol vannak már azok a nyomorult mentősök?!

   - Nem tudom, de nyugodj meg!

   - Nem tudok! Ha én nem szólom el magam, akkor nem akarta volna megölni! Az én hibám az egész.

   - Dehogy! Boss mondta, hogy régóta tudja. Higgadj le végre! – felpofoztam, reménykedve abban, hogy ettől észhez tér majd.

A mentősök későn értek ki a helyszínre, Jongin meghalt. Nem akartam elhinni, hogy az egyik legjobb barátom az én – ha nem is közvetlenül – hibámból lett annak a gyilkos szemétládának az áldozata. Ezt még nagyon meg fogja bánni, ebben biztos vagyok. Ha kell, a világ túlsó végéről is előkerítem őt.

Most, hogy belegondolok, a mostani fogva tartóm nagyon hasonlít az akkori Bossra. Lehetséges, hogy ő kapott el? Nem, csak nem próbálkozna ilyennel, hiszen tudja, hogy Siwon bármikor elkaphatja őt…

   - Nos, hogy van a kedves vendég?

   - Emlegetett szamár… - motyogtam halkan – Csodásan, isteni a kiszolgálás, az alkalmazottak kedvesek… jah, hogy nem ez volt a kérdés. Whoops, my bad.

   - Nem sokáig lesz nagy a szád, ha megtudod, hogy megtaláltam a barátnődet és szóltam neki, hogy ha életben akar téged visszakapni, akkor szerezze meg a csomagot. Nem érdekel hogyan, de hozza el nekem.

   - Csak blöffölsz. Mellesleg, hogy van Jongin?

   - Tudod nagyon jól, hogy megöl…tem. Honnan?

   - Én nem fánkot zabálok ám, mint az amerikai kollégák. Ugye tudod, hogy ha innen kijutok, akkor elintézem, hogy a börtönben rohadj meg, Boss.

   - Ha kijutsz… V, gyere és hozd az eszközöket!

   - Igenis!

   - Mire készültök?

   - Majd meglátod…