- Te
meg…? – eltoltam magamtól – Mit akarsz itt, mi?
- A csajomhoz jöttem, nem látszik?
- Már rég nem vagyok az…
- Nem kell ám megjátszanod magad csak azért,
mert egy ilyen cicafiú ücsörög előtted. Tudom, hogy még mindig engem szeretsz.
- Idefigyelj, tudod te, hogy kivel
beszélsz?!
- Nem. Kéne, hogy érdekeljen?
- Te kis…!
- Siwon, nyugi!
- Ebbe te ne szólj bele!
- Hogy beszélsz a barátnőmmel, mi? –
megragadtam felsőjének nyakát és annál fogva emeltem feljebb.
- Engedj el, amíg szépen mondom. – megfogtam
mindkét csuklóját és megszorítottam őket.
- Fiúk, most álljatok le! Elég volt a
korábbi alkotásod K, szóval azonnal tűnj el innen.
- Nem, mert ez a köcsög rád mozdult. –
megindultam vele és a falnak nyomtam.
- Mondtam, hogy engedj el! – lerántottam
magamról mindkét kezét és helyet cseréltem vele. Jobb alkarommal a torkát
nyomtam, bal kezemmel pedig egyik csuklóját csavartam ki. – Egy rendőrrel ne
szórakozz, értetted?
- Köszönöm, Cicám, hogy segítesz levakarni
ezt az őrültet. – Siwon mögé léptem, átöleltem hátulról és a fejemet hátának
támasztottam.
- Kicsi Lepkém, hát megcsalsz engem?
- Akivel nem vagyok együtt, azt nehéz lenne
megcsalni. – mosolyogva álltam mellé, észrevétlenül kicsúsztattam a felsőm ujjából
egy kisebb kést – Most már elengedheted, Cicám, biztosan tanult a leckéből. Ülj
csak vissza, majd én kikísérem. – amint Siwon eleresztette, egyből elkezdtem
kifelé tuszkolni, miközben finoman oldalának nyomtam a pengét.
- Elég lesz, nem kell a színjáték. Úgysem
ölnél meg.
- Miben fogadjunk?
- Nem tudnád megtenni, mert szeretsz.
- Soha nem szerettelek és nem is foglak.
Fogd fel végre és takarodj az életemből.
- Ha minden áron ezt szeretnéd… De ennek a
haverjaid isszák majd meg a levét, kezdve a kis sünivel. Tökösnek hiszi magát,
közben csak egy beszari alak.
- Nem mondhatod ezt róla úgy, hogy nem is
ismered.
- Te talán igen?
- Nem tartozik rád, viszont most tűnj innen!
- Oké… - elindultam a motoromhoz, de
visszafordultam egy pillanatra – Ja, a bomba hamarosan robban, csak hogy tudd.
Szia!
- Mi… - mire megkérdezhettem volna, már
elhajtott – Miféle bomba? – idegesen mentem vissza a bárba. Mi van, ha nem
képletesen értette és tényleg egy fegyverről beszél??
- Heo Min, minden rendben?
- Persze.
- Ki volt az a férfi az előbb, aki
megcsókolt?
- Az exem, akinek túl lassú a felfogása.
- Ezért ölelgetted Siwont?
- Mondhatni…
- Csak nem kedveled?
- Mondhatni…
- Akkor most te és ő?
- Talán…
- Hyori, tudnál nekem segíteni? A 4-es
asztalnál túl sok a rendelés, egyedül nem bírom.
- Persze, máris megyek.
Kihasználtam
az alkalmat és leültem Minggel szembe. - Mond csak… khm, Cicám… Mégis mire volt
jó ez a színjáték?
- Elegem volt már abból a bunkó csávóból,
veled meg már mondhatni össze szokott páros vagyunk, szóval szemrebbenés nélkül
tudom azt hazudni, hogy együtt vagyunk. Senkinek sem tűnik fel, hogy egyáltalán
nem igaz.
- Meddig szándékozol még kihasználni engem?
- Ameddig hagyod magad…
- Te most szórakozol velem?
- Nem veled, rajtad. Nagyon vicces, ahogy
engeded, hogy kedvem szerint ide-oda rángassalak.
- Mit csinálnál, ha azt mondanám, hogy többé
ne csak játék legyen, és este gyere fel hozzám?
- Ezer örömmel, mikorra mehetek?
- Mi? Ilyen egyszerűen belemész?
- Látod, nem gondoltad komolyan. Velem nem
tudsz játszadozni, kezdő vagy még ahhoz, hogy velem versenybe szállhass. –
nevetve indultam meg az egyik asztal felé a rendeléssel.
- Állj csak meg! – megfogtam a karját és
visszahúztam – Meddig vagytok nyitva?
- Miért, mégis kellenék?
- Úgy, ahogy mondod…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése