Nem
gondoltam volna, hogy így alakul az este, de minél többet meg kell tudnom a
Pillangóról, és ha ennek ez az egyetlen módja, akkor így oldom meg.
Megvártam,
hogy bezárjon a bár, ami 4 körül következett be. Végig figyeltem, hogy ki mit
csinál, van-e valami gyanús… de semmi. Mikor végre pakolászni kezdtek, egyből
visszamentem a pulthoz.
- Na,
mikor leszek kész?
- Ejj, de türelmetlen valaki… Ha nyugton
maradsz, akkor hamarabb.
- Oké… de eddig is azt csináltam, azaz a
nagy semmit.
- Ne morogj, mert nem megyek veled sehova.
- Mi a…
- Okos fiú. – megsimogattam a feje búbját,
aminek láthatóan nem örült.
- Ezt. Még egyszer. Ne!
- Hú, de félek.
- Nem hiszed el, hogy bántani is tudnálak?
- Nem.
- Pedig jobban tennéd.
- Nem.
- Most komolyan, megint szórakozol?
- Igen.
- Nem hagynád abba?
- Nem.
- Akkor kénytelen leszek kitalálni valamit,
hogy megtedd.
- Még mindig nem félek. Nem tudsz nekem
olyat mondani, amitől megijednék.
- Ha biztos vagy benne, akkor hajolj csak ide.
- Oké. – egészen közel hajoltam arcához –
Na?
- Tudom, hogy te vagy a Pillangó. – súgtam a
fülébe.
- Ch, ezt meg honnan szedted. – ellöktem magamtól
és hátat fordítottam neki, hogy tovább tudjam rendezgetni az üvegeket.
- Tudod, mikor jött John és te lekaptál…
akkor sok dolgot hallottam, amik nagyon érdekesek voltak.
- Ha olyan okos zsaru lennél, mint aminek
tartod magad, akkor rájöhetnél, ha én lennék a híres-neves lepke, akkor nem
haverkodnék rendőrökkel.
- Lehet ez az egyik trükköd is, hogy ne
kaphassanak el.
- Jézus! Ugye nem csak azért akarod, hogy
elmenjek hozzád, hogy erről kérdezgethess? Mert akkor felejtsd el, nem vagyok
hajlandó a hülyeségeiddel foglalkozni. Az agyadra ment a munkád, remélem
tisztában vagy vele.
- Nem, csak el akarom kapni azt a rohadék
rovart! Erre tettem fel az életemet, a karrieremet. Az ő hibája, hogy… mindegy,
erről nem beszélhetek.
- Heo Min, mi megyünk. Holnap találkozunk,
sziasztok!
- Szép álmokat!
- Hyori, holnap nem kell bejönnöd, maradj
otthon pihenni.
- De…
- Örülj neki, van egy szabad napod.
- Oké, köszönöm.
- Nincs mit, sziasztok.
- Helló. Szóval, mikorra készülsz el?
- Mindjárt, csak még ezt a 2 üveget kell oda
tennem. – mutattam a legfelső polcra. Előszedtem a pult alól a sámlit, és rá
álltam. Még így sem voltam elég magas, ezért nyújtózkodnom kellett egy kicsit.
Általában nem szokott zavarni, mert ilyenkor már csak a lányok vannak velem, de
most Siwon még a bugyimat is láthatta, hála a rövid ruhának.
- Mindig ilyen lengén vagy öltözve?
- Talán zavar? Mert engem nem.
- Engem sem… annyira. Bár az erkölcsösségtől
távol van.
- Te meg az erkölcsösség az két külön dolog,
már nem azért.
- Megint kezded? Inkább gyere le onnan, majd
én felteszem őket. – mögé léptem, hogy leszedjem a székről.
- Hagyj, nem kell segíteni. – megpróbáltam arrébb
lökni a lábammal, ehelyett azonban elvesztettem az egyensúlyomat és a földön
landoltam, vele együtt. Nem mondom, hogy rossz volt rajta feküdni, azok a
kockák nagyon is kényelmesek, de nem épp itt és így terveztem. Bár, ha már így
alakult, akkor miért ne használhatnám ki…
- Leszállnál rólam?
- Aucs!
- Mi a baj?
- A bokám… kifordult, mikor leestem.
- Ülj fel, elviszlek orvoshoz. – kimásztam alóla
és derekát átkarolva próbáltam meg felhúzni a padlóról.
- Ne… - átöleltem nyakát és fejemet mellkasának
döntöttem – Jobban leszek, csak ne engedj el! – igyekeztem sírós hangon
beszélni hozzá – Nagyon fáj…
Nem
tudom, hogy ezt is megjátssza-e vagy tényleg fáj neki… ilyennel csak nem
viccelne. – Gyere. – felemeltem és a pult belső részére ültettem – Mutasd csak!
– megfogtam bokáját és óvatosan megnyomtam.
- Itt
jobban fáj. – álla alá nyúltam, rám emeltem tekintetét és lejjebb hajolva hozzá
megcsókoltam. A múltkorihoz képest sokkal lágyabb, gyengédebb voltam.
Megtámaszkodtam
mellette és viszonoztam kezdeményezését. Kezeim lassan csípőjére, derekára,
majd hátára vándoroltak. Teuknek igaza volt, rám fért már, hogy valakivel
kicsit együtt legyek, bár valószínűleg nem egy lehetséges gyanúsítottra gondolt…
- Na,
most már mehetünk. – mosolyogva csusszantam le a pultról és elindultam kifelé,
de hátra fordultam – Mire vársz még, tapsra?
- Mi…? Mehetünk, persze. – hogy ebből még mi
lesz nálam… jelenleg ötletem sincs, ez a nő kikészít idegileg, az már egyszer
biztos. De az ügy sikerességért mindent még kell tennem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése