18. - Bosszantó ex

Ilyen komolyan nincs! Az egyik exemnek miért kell felbukkannia pont most, mikor nem hiányzik a nyakamra még ő is. Máskor se, de most főleg nem.

   - Miért csinálsz jelenetet? – kivettem a kezéből a pisztolyt, utána pedig a kést felsője ujjából. – Menj el, vagy hívom a rendőröket.

   - Mi van, félsz, hogy elszólom magam és mindenki megtudja… - füléhez hajoltam – hogy te vagy a Pillangó?

   - Azonnal gyere velem. – megragadtam a csuklóját és kirángattam az épület elé. – Nem Siwon miatt jöttél, igaz? Mi a fészkes fenét akarsz?

   - Még mindig túl jól ismersz. De mond csak, most ő az új játékszered?

   - Ki?

   - A Choi gyerek. Kiszámítható vagy, nekem meg főleg.

   - Nem mintha közöd lenne hozzá… Szóval, mit akarsz tőlem?

   - Azt, hogy elevenítsük fel a szép pillanatokat. – közelebb léptem hozzá – Hogy megint legyen „mi”.

   - Melyik pillanatot is? Azt a kb. 3 percet, mialatt te…

   - Ssst! – ujjamat ajkaira tettem – Nem kell az egész városnak tudnia, viszont valld be, hogy neked is tetszett.

   - Veled tuti nem. – forgattam szemeimet – Miért kerestél fel? Mi a valódi oka?

   - Parancsot kaptam, nyomoztam utánad; nem mintha sokat kellet volna, hiszen remekül ismerlek; megtudtam, hogy újabban azzal a Siwonnal vagy. Csináltátok már?

   - Közöd?

   - Tehát nem. Hogy bírtad ki idáig? Engem már az első pillanatban letámadtál.

   - Ch… Kikérem magamnak, nem az elsőben. Nagyjából negyed óra után voltam hajlandó egyáltalán hozzád szólni, mikor már olyan részeg voltál, hogy szó szerint a padlón csúsztál értem.

   - Ugyan, ki emlékszik már erre?

   - Nos, te biztos nem… De milyen parancsot kaptál?

   - Ugye nem gondoltad, hogy el fogom mondani?

   - Miért ne tennéd? Hiszen szeretnél velem lenni, nem? – átkaroltam nyakát és szájához hajoltam – Még mindig nem árulod el? – pislogtam rá csábosan.

   - Bocsi, kicsi Lepkém, de ez már rég nem hat rám úgy, mint akkoriban.

   - Biztos nem? – még közelebb húztam és követelőzően ajkaira tapadtam. Hiába is tagadná, még mindig könnyen áttöröm a védelmi vonalát. Elvégre is pasi, csak azt tudja követni… hogy nem tudom sajnálni.

   - Ming… John…

   - Aish! Pont most?! Bocs, édes, de mennem kell. – végigsimítottam arcán.

   - Ő mondta…

   - Mi? – visszafordultam felé – Mit mondtál?

   - John akar eltenni téged láb alól.

   - Miért?

   - Mert…