Másnap reggel csendben összeszedtem
magam és szó nélkül leléptem. Szerencse, hogy a táskámban mindig van nálam
másik ruha, így nem kellett egy szál fehérneműben motorra ülnöm. Még előző este
megbeszéltem Minnievel, hogy 7 körül jöjjön értem a címre, amit sms-ben küldök
majd el neki. Elvisz a „kereskedésbe”, ahol megkapom az új Villámot, utána
pedig ellátogatunk a Farkasokhoz. Az egyik téglám jelentette ugyanis, hogy a
főnök gyanúsan sokat jár el az egyik külvárosi „bázisukra”. Nem tudja, hogy mit
csinálhat ott, de lehet, hogy ott van Jung Soo. Kockázatos lenne egyedül
odamenni, ezért jön velem Min Hye is, Hyorinak pedig ezért adtam szabadnapot.
Így nem lesz feltűnő, ha egy napig nem nyit ki a bár. Még este kiraktam a
papírt, hogy ma zárva vagyunk. Remélem, hogy egy nap alatt le tudjuk zavarni a
dolgot, különben nagy bajba keveredhetünk.
Nem
értem teljesen, hogy miért akar annyira segíteni a rendőröknek, de ha már
egyszer megkért rá, akkor hogyan is mondhatnék neki nemet? Az első bevetésünk
előtt megegyeztünk, hogy bármi is lesz, mindig kitartunk egymás mellett,
megvédjük a másikat, és ha kell, akkor gyengeséget és félelmet nem mutatva öljük
meg azokat, akik az életünkre törnek… még akkor is, ha hozzánk közel álló
személyekről van szó.
- Itt
is vagyok. – integetve szaladtam Minnie felé.
- Meglepően felhőtlen a hangulatod, csak nem
történt este valami? – az utolsó szót kicsit megnyomtam.
- Hát… igen. De most az új motornak jobban
örülök, mint annak, hogy lefeküdtem Siwonnal. Már alig várom, hogy felülhessek
rá.
- A motorra vagy Siwonra?
- Hülye! Még szép, hogy Villámra. Siwonnal
szép volt, jó volt, de ennyi volt.
- Biztos vagy te ebben? Tudod, sok „éjszakázás”
után láttalak már, de most sokkal másabb vagy.
- Tényleg? Nekem nem tűnik fel semmi, mindig
így üdvözöllek.
- Nem erre gondoltam, most valahogy…
boldogabbnak tűnsz. Ugye szó sincs arról, hogy beleszerettél? Nem azért mondom,
mert nem örülnék neki, de tudod, hogy a mi világunkban…
- Tisztában vagyok vele, hogy az alvilágban
az érzelmek egyenlők a halálos ítéletünkkel, ezért nem is mondom azt, hogy szeretném
őt. Vonzódok hozzá, de csak testileg, nem emocionálisan.
- Csak maradjon is így, amíg ki nem lépünk
ebből az egészből… ha egyáltalán ki lehet lépni.
- Biztosan ki lehet, max el kell tűnnünk az
országból.
- Mégis hova mehetnénk?
- Bárhova… most például Villámért.
- Értem én a célzást. Na, pattanj fel! –
felültem, felvettem a sisakomat és megvártam, hogy Ming is felmásszon mögém.
Fura
volt Min Hye mögött ülni, főleg a tegnap este után. Többször is utaztam Minnievel,
már megszoktam, hogy milyen az ő hátához bújni, de valahogy Siwonnal más volt…
-
Valami baj van? Olyan csendes vagy…
- Mi? Ja, semmi… Csak félig még alszok.
- Nagyon fura vagy te nekem, ugye tudod?
- Tényleg fáradt vagyok.
- Ha te mondod… - bekanyarodtunk az üzlet
elé. A „papírmunka” pillanatok alatt megvolt, így Ming szinte azonnal meg is
kapta az új Villámot. – Na, tetszik?
- Nagyon! Imádom a matt feketét, olyan
dögös. Azt hiszem, szerelmes vagyok.
- Megint…
- Ne szólj be!
- Oké-oké… Mehetünk?
- Naná! Be kell törni a kicsikét. – fülig érő
vigyorral szálltam fel az „új pasimra”.
- Verseny hazáig?
- Mit csinál a vesztes?
- Egy hétig övé a házimunka.
- Áll az alku. – mindketten lecsaptuk a
plexinket és egyből indultunk is. Hiányzott már a sebesség, az éles – már szinte
halálos – kanyarok és a szabadság érzése. Végre megint önmagam lehetek.
Egyszerre
értünk el a házhoz, így mindkettőnknek megmaradt a feladata, kinek a takarítás,
kinek a mosogatás…
-
Felszaladok átöltözni és mehetünk is a Farkasokhoz.
- Oké, én addig iszok valamit.
- Rendicsek, mindjárt jövök. – felmentem a
szobámba, kerestem valami kényelmes ruhát, összeszedtem néhány szükségesnek
vélt fegyvert és vissza is mentem Minniehez. – Kész vagyok, indulhatunk.
- Remek! – mindketten felpattantunk a
motorunkra és a külváros felé vettük az irányt. Nem volt nehéz megtalálni az
épületet, hiszen számtalanszor voltunk itt illegális versenyeken. Biztonságos
távolságban leparkoltunk és közelebb lopakodtunk az épülethez…
- Előre megyek, fedezz!
- Mögötted vagyok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése