Nem
szeretek erről beszélni, mert nagyon fájó téma. Sose hittem volna, hogy pont az
én apám, akit olyan sokra tartottam… aki olyan volt nekem, mint egy hős… pont ő
fog ilyet tenni. Ezért lettem rendőr, hogy kiderítsem, az ellen felhozott vádak
igazak-e…
- Nos…
állítólag korrupt rendőr volt.
- Csak volt? Talán…
- Megölték…
- Sajnálom, nem kellett volna megkérdeznem.
- Nem, nem a te hibád. – magamra erőltettem
egy mosolyt – Azt hiszem, megkeresem Siwont. Meglepően régóta van a mosdóban,
még a végén beragadt… nem ez lenne az első eset. – ismét viccelődve próbáltam
oldani a hangulatot. Felálltam és elindultam hátra, ahol társamat egy ajtóra
tapadva találtam meg.
- A mosdó a másik oldalon van. – mellé
léptem és a fülébe súgtam.
- A frászt hoztad rám…! – ráordítottam volna,
de nem tehettem, mert akkor lebuktam volna. – Maradj csendben, mert a lányokat
próbálom kihallgatni.
- Miért is?
- Mert fura volt a fickó és ők is, amint
megjelent.
- Biztos, hogy akarod hallani, amint…?
- Az a vénember már nem képes semmire…
maximum bogyóval. Bár valószínűleg azzal se.
- Hallod, neked üldözési mániád lett. Amióta
megkaptuk a Pillangót, azóta mindenkiben csak a rosszat látod. Pedig te sem
voltál mindig mintagyerek.
- Ezt inkább hagyjuk…
- Te meg őket, nincs semmi gyanús abban,
hogy hátrajönnek egy férfivel… aki az apjuk lehetne… gyere innen! – megfogtam a
karját és megpróbáltam elhúzni az ajtótól.
- Hagyj! – ellöktem és tovább füleltem.
- Oké, akkor holnap találkozunk. Nem vagyok
kíváncsi a lányok nemi életére, szóval lelépek. Jó éjt… és vigyázz, nehogy
túlságosan magaddal ragadjanak a hangok.
- Nem fognak… szia. – legyintettem neki,
aztán ismét a beszélgetésre kezdtem figyelni. Nem értettem minden szót pontosan,
de a lényeget igen…
- Azt hittem megbeszéltük, hogy nem jön ide többet…
- Igen, mert eddig nem késtetek az anyaggal.
Hol van?
- Kisebb fennakadások, de hamarosan meglesz.
A futárunkat átverték és elvették tőle a csomagot. Nem tudunk neki mit tenni…
- Miért amatőrökkel dolgoztok?
- Nem volt az…
- Nem volt? Csak nem…
- Mégsem hagyhattam, hogy köpjön, ha a
zsaruk megtalálják.
- Ez igaz. 2 napotok van, hogy
megszerezzétek, különben…
- Különben mi lesz? Nem bántanál minket,
hiszen mi vagyunk a legjobb embereid.
- Ebben ne legyetek olyan biztosak…
- Tudod nagyon jól, hogy a Pillangó
halhatatlan, nem ölheted meg.
- Én alkottam, így el is pusztíthatom.
Teljesen
kiakadtam azon, amit hallottam. - Nem is a Pillangó a vezetője a szervezetnek,
hanem ez a John nevű fickó? – kicsit hangosabban gondolkodtam a kelleténél.
- Ki
van ott? – előrántottam zakóm zsebéből a pisztolyomat és az ajtóhoz mentem,
majd kinyitottam. A korábban látott férfi ácsorgott előttem.
- Te meg mióta ácsorogsz itt?
- Teljesen mindegy, többet nem fog. –
fejének szegeztem a fegyvert.
- Ne, várj! – közéjük léptem – Hagyd a
játékomat, majd én elintézem. – hátrálni kezdtem, ezzel tolva kifelé Siwont.
- Ugye nem csak védeni akarod?
- Dehogy! Nem védek soha senkit, ezt te is
tudod. – tovább lökdöstem kifelé.
- Akkor miért tereled ki? – utánuk indultam.
- Mert nem előttetek szeretnék játszadozni
vele. Vagy azt akarod nézni, ahogy…
- Sajnálatos módon nekem már az sem
segítene, de bizonyítsd, hogy nem hazudsz nekem.
A
folyosó falának löktem a rendőrt, kezeim közé fogtam arcát és közelebb hajoltam
hozzá. – Ne aggódj, nem fog fájni… annyira. – elmosolyodtam majd egyből ajkaira
tapadtam. Jól esett, nagyon is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése