11. - Ne szórakozz velem!

Még szerencse, hogy jött Kyuhyun, így legalább kettesben rendezhetem le Siwonnal ezt az egészet… úgy tűnik, hamarabb kell vele végeznem, mint gondoltam. Igazán kár érte, jó játék lett volna belőle…

   - Ch… Ha nálad ez a kedves, akkor milyen a gonosz?

   - Ne akard tudni…

   - Mit csinálsz, ha én akarom?

   - Nem, nem fogsz megint szórakozni velem.

   - Azt sem köszönöd meg, hogy nem ölt meg John? Ha én nem…

   - Ha te nem lettél volna, akkor halott lennék? Ne gyere megint ezzel, inkább áruld el végre, hogy mit tudtok a Pillangóról? Vagy azért nem akarod elmondani, mert… mondjuk pont te vagy az?

   - Dehogy! Ezt meg honnan szedted? Ha én lennék az, akkor mér az első adandó alkalommal kinyírtalak volna. Ráadásul nem lennék annyira hülye, hogy ide hívjalak „kihallgatni a beszélgetéseket”, nem akarnám magam lecsukatni. Ennyire ostobának nézel engem?

   - Kinézem belőled…

   - Köszi, de nagyon tévedsz. Több eszem van, mint holmi fánkzabáló zsarukának, aki csak egy fegyvert tud elsütni és azt sem a megfelelő időben. Egy szót sem vagyok hajlandó mondani, ha tudni akarsz valamit, akkor szerezd meg magadnak az infókat, de ne tőlem vagy az embereimtől. – arrébb toltam az útból és megpróbáltam becsukni az ajtót.

   - Na, azt már nem! Ilyen egyszerűen nem szabadulsz meg tőlem! – megragadtam mindkét vállát és betoltam az irodába. Magunkra csuktam az ajtót és be is zártam. – Tehát, mit tudsz a Pillangóról? – a falnak löktem és két karommal eltorlaszoltam az útját.

   - Semmi olyat, amit neked is tudnod kéne. – megpróbáltam kibújni, de nem hagyta.

   - Egyetlen különbség van köztünk… - egészen közel hajoltam hozzá.

   - Mégis mi? – felpillantottam rá.

   - Tényleg tudni szeretnéd? – már csak alig pár milliméter volt köztünk.

   - Igen. – ennyitől nem fogok zavarba jönni, hiába is mászik a képembe.

   - Én soha nem folyamodnék olyan aljas és nevetséges módszerekhez, mint te. – egy félmosoly kíséretében eltoltam magam előle és elindultam kifelé, de visszafordultam… – Egyszer úgyis lebuktok, én pedig türelmes fogom várni azt a pillanatot.

   - Nincs mivel lebuknunk. Mi csak egy olyan hely vagyunk, ahol az emberek mindenféle dolgokról szövögetnek összeesküvés elméleteket.

   - Ezt nem nekem fogod bemesélni, ugye tudod?

   - Majd meglátjuk, de még mindig jobban kéne arra figyelned, hogy ki is az igazi ellenséged. Mert egyet tudok, nem a Fekete Pillangó és a bandája.

   - Ezt tegnap is említetted, de az okát akkor sem fejtetted ki, ezért úgy vélem, hogy ez is csak egy újabb csapda, amibe nem fogok beleesni. Viszlát! – elhagytam az irodát és becsaptam magam után az ajtót.

   - Ezt te sem gondolhatod komolyan… - utána rohantam, de mikor kiértem, nem várt kép fogadott. Két maszkos alak állt a terem közepén, 2-2 fegyvert szegezve ránk.

   - Szóval itt vagy! – fordultam a férfi felé – A haverod a túszunk. Ha élve akarod látni, akkor azonnal add vissza azt, amit elvettél tőlünk!