5. - Irány az iroda!

Egy újabb holttesthez riasztottak minket. Mivel Jung Soonak épp egy kihallgatást kellett elintéznie, ezért egyedül mentem oda. Amint kiértem a helyszínre, egyből a testhez mentem, aminek az egyik zsebébe ott volt a szokásos kártya.

   - Szóval megint ő volt…

   - Igen.

   - Mit lehet tudni?

   - 2 órája ölték meg, egyetlen lövés a fejbe és vége. Nem teketóriázott, az biztos.

   - Szemtanú?

   - Se ember, se kamera, semmi. Csak annyit tudunk, hogy motorral érkezett és távozott.

   - Vegyetek lenyomatot a gumi mintázatáról, abból talán jutunk valamire. Hozzatok be minden lehetséges bizonyítékot hozzánk, én addig követem a keréknyomot… ameddig követhető.

   - Rendben.

Felvettem a sisakot, lecsaptam a plexit és már el is indultam. Mivel a város szélén voltunk, itt már nem igazán volt kiépített sztráda, csak földút. A napokban rengeteget esett az eső, így a nagy sárban sokáig megmaradtak a motor nyomai… de ahogy egyre közeledtem a központ felé, úgy kezdtek eltűnni a vonalak. – Remek! Újabb zsákutca! – morgolódtam félhangosan a sisak alatt. Azt hiszem, egyetlen hely maradt, ahova most mehetek, ahonnan még szerezhetek infókat…

   - Jó napot! – leültem a pulthoz.

   - Szia, nyugodtan tegezz. Mit adhatok?

   - Szolgálatban vagyok, szóval csak valami alkoholmenteset.

   - Akkor egy kóla?

   - Remek. Öhm… a tulaj nincs bent?

   - Még nem, később jön. Miért?

   - Csak bocsánatot szerettem volna kérni tőle az estiért.

   - Ha gondolod, megmondom neki, hogy kerested.

   - Nem kell, még itt leszek egy darabig, hátha befut.

   - De… megteheted ezt, ha munkában vagy?

   - Ráfogom, hogy nyomozás miatt vagyok nálatok. Mond csak, mit érdemes tudni erről a bárról?

   - Hát, én 3 éve dolgozok itt, de 4 éve nyitottak a lányok. A tulajdonost Kim Heo Minnek hívják, a barátnőjét pedig Lee Min Hyenek.

   - Értem, tehát 4 éve… - furcsa, hogy az első kártyás gyilkosság is 4 éve történt – És milyenek a barátnőid?

   - Nagyon rendesek velem és a vendégekkel is. Mindig segítenek, ha kell… Szoktunk közös vacsorákat tartani.

   - Szoktak szokatlan dolgok történni?

   - Nem értem, mire célzol?

   - Mindegy, hagyjuk. Azt hiszem, indulnom kéne…

   - Hyori, megjö… Te meg hogy kerülsz ide?

   - Ne ugorj neki, bocsánatot kérni jött.

   - Mégis miért?

   - Amiért olyan bunkó voltam este.

   - Megszoktam, sok hozzád hasonló nagyképű alak jár ide, már lepereg rólam.

   - Akkor minek jöttél utánam?

   - Csak… mert szeretek szórakozni.

   - Ezek szerint nem alaptalanul mondtam azt rád, hogy közönséges vagy.

   - Ming, ugye nem itt akarsz vitázni vele? Bármikor betoppanhat egy vendég, nem lenne túl jó, ha így látna titeket.

   - Igaz, gyere az irodámba, ott nyugodtan tudunk tárgyalni. – elindultam az említett helyiség felé, majd visszafordultam – Na, mire vársz? Talán tapsra?

   - Megyek már… - hogy ebből mi fog kisülni?