Egy
sötét, dohos helyiségben voltam, aminek nincs ablaka, az ajtó is lehetett vagy
10 centi tömör fém. Hozzákötöttek egy székhez, így esélytelen volt, hogy
kijussak. Próbáltam kiszabadítani magamat, de túl szorosan volt meghúzva a
kötél.
- Van
itt valaki? Hahó!
- Kussolj, fogoly! – megütögettem az ajtót,
hogy maradjon csendben.
- Miért hoztak ide?
- Azt mondtam, hogy kuss!
- Jogom van tudni, nem?
- Befognád végre!! – feltéptem az ajtót és a
torkának nyomtam a kardot – Kuss van, értetted?
- Oké, nem kell fenyegetőzni.
- Még mindig…?!
- V, hagyd! Úgyis meghal… Menj és őrködj
tovább!
- Boss…
- Mit akarsz tudni?
- Miért hoztatok ide?
- Nem egyértelmű? Váltságdíjat akarunk érted
a kis haverodtól.
- Siwon?
- Pontosan.
- Mi kell tőle, talán pénz?
- Ugyan, azt bármikor szerezhetünk. Annál
sokkal értékesebb… egy csomag.
- Milyen csomag?
- Tudod te azt nagyon jól.
- Gőzöm sincs…
- Használd ezt itt. – mutatóujjammal megbökdöstem
a homlokát – Elvégre is azért van, hogy gondolkozz vele.
- Csak nem… Azzal a kis sráccal vagytok,
akit a napokban vittünk be?
- Látod, még működik.
- Nem fogja nektek odaadni.
- De, fogja. Már egy ideje figyelünk
titeket, fontos vagy neki, mert nem csak szimpla partnerek vagytok, hanem
szinte legjobb barátok is.
- Akkor sem. Van annyira profi, hogy ne adja
oda nektek.
- Majd meglátjuk…
***
„Most
meg mégis mihez kezdjek? Szóljak a főnökségnek vagy indítsak magánakciót? Az
utóbbiért akár le is fokozhatnak…” – a pultnál ülve folyamatosan azon
agyaltam, hogy mit is kéne tennem. Nem hagyhatom Jung Soot ott, de az anyagot
se adhatom vissza…
- Ne
aggódj, minden rendben lesz. – elé toltam egy csésze teát.
- Hyori, köszönöm.
- Te is vendég vagy, az a dolgom, hogy kiszolgáljalak.
Ugyan neked most nagyobb szükséged lenne valakire, aki meghallgat, de ezt én
nem adhatom meg, mivel az ügyeidről nem beszélhetsz. Ezért gondoltam, egy kis
nyugtató tea jól fog esni.
- Mit tennél a helyemben?
- Nos… ugyan én nem vagyok rendőr, így nem
is igazán tudom, hogy mit szabad és mit nem ilyen esetekben, de elsősorban
hallgass a megérzéseidre és csak utána a feletteseidre.
- Fura… te normálisabb vagy a másik
kettőnél, és ez jó dolog.
- Köszi… azt hiszem. De a lányok is azok,
csak épp a maguk sajátos módján. Ming például megőrül a motorokért. Néha azt
lehet, hinni, hogy a pasijaként szereti, és ha jól tudom, akkor Villámnak
hívják. Vicces, nem?
- Az… Várjunk csak! Megnézhetném a motorját?
- Tőle kérdezd meg, én nem adhatok rá
engedélyt.
- De falazhatnál nekem. Na?
- Hát…
- Köszi, egyszer meghálálom. – kiszaladtam hátra
és alaposan szemügyre vettem. Fekete Kawasaki Ninja 300. Be kell valljam, remek
ízlése van a motorok terén, bár az enyémmel fel sem érhet.
- Mit keresel itt? – a falnak dőlve
figyeltem Siwont.
- Megnézem a motorod.
- Miért?
- Csak, mert én is szeretem őket és
érdekelt, hogy neked mid van.
- Aham… És neked?
- Honda.
- Hm, az se rossz… De miért az engedélyem
nélkül jöttél ide?
- Mert épp nem voltál elől, hogy
megkérdezzem.
- Jó kifogás… Mit szólnál egy versenyhez?
- Mi a nyeremény?
- Lássuk csak… Ha te nyersz, akkor
válaszolok egyetlen kérdésre.
- És ha te győzöl?
- Akkor te teljesíted egy kívánságomat.
- Ebben mi nekem a jó?
- Egy, motorozhatsz. Kettő, ha első leszel,
akkor akár megtudhatsz valamit, amit nagyon-nagyon szeretnél… például a
Pillangóról.
- Rendben, benne vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése