14. - Beszélj vagy meghalsz!

„Egy estét már túléltem, de vajon mennyit kell még? Tudom, hogy Siwon nem fogja ennyiben hagyni, de meg tudja oldani, hogy én is kiszabaduljak és az anyagot se adja vissza? Bízok benne, tudom, hogy profi, viszont mégis kételkedek a dolog kivitelezhetőségében…” – gondolataimból egy hatalmas vödörnyi hideg víz zökkentett ki, melyet a nyakamba zúdítottak.

   - Jó reggelt Csipkejózsika.

   - Egy szép nő mellett ébredve sokkal jobb lenne. Bocs, de te meg sem közelíted a „szép” szintet.

   - Nem is akarnék tetszeni egy ilyen nyálas köcsögnek, mint te.

   - Csak úgy árad belőled a kedvesség… De miért jöttél, mit akarsz tőlem?

   - A haverod elérhetőségei kellenek.

   - Azt hittem, azt már rég tudjátok. Látszik, hogy mennyire kezdők vagytok, ha még csak most tudakoljátok meg a túszotoktól… Nem mondok semmit.

   - Pedig igenis beszélni fogsz, ha kell, kiverem belőled.

   - Próbálkozhatsz, akkor sem fogok megszólalni.

   - Majd még meglátjuk. – erősen belerúgtam a székbe, amitől eldőlt a fogollyal együtt.

Ráestem a jobb vállamra és felszisszentem. – Ettől még nem fogok fecsegni, többre lesz szükséged, csak hogy tudd.

   - Most vagyunk a bemelegítésnél, a java ezután jön. – megfogtam a nyakát és felhúztam a földről. – Na, még mindig nem?

   - Ch… Soha! – az arcába köptem.

   - Te rohadék! – behúztam neki egyet, majd visszalöktem a földre.

Megéreztem kiserkenő véremet, mely szám sarkából származott. Meg töröltem volna, de a kezeimet nem tudtam használni… Egy dologban voltam biztos, nem mondhatok nekik semmit, ha belehalok is. – Nem gondolod, hogy el kéne oldoznod? Így nem fair a verekedés…

   - Nem érdekel, beszélj, és akkor nem leszel elgyepálva… annyira.

   - De kedves valaki…

   - Nem az a dolgom, hogy kedves legyek, hanem hogy megtudjam, amit kell. Nos, kibököd végre vagy mi lesz?

   - Szerezd meg mástól az infókat, mert az én számon lakat van.

   - Te akartad… - előkaptam egy kést az egyik zsebemből és a torka elé tartottam – Még most sem vagy hajlandó?

   - Nem!

   - Tényleg ki akarod provokálni, hogy elvágjam a nyakad. – bőréhez nyomtam a pengét – Csak egy mozdulat és halott vagy.

   - Tedd csak meg!

   - Rendben. – már épp végighúztam volna, mikor Boss elkapta a csuklómat.

   - Te tényleg ilyen hülye vagy?! Ha megölöd, akkor esélytelen lesz visszaszerezni a csomagot!

   - Főnök… én…

   - Takarodj kifelé!

   - De…

   - Mars!

   - Igenis…

   - Elnézést kérek a munkatársam viselkedése miatt, kicsit szétszórt néha és hirtelen haragú is. Velem hajlandó tárgyalni?

   - Nem kifejezetten.

   - Pedig jobban tennéd, hiszen a kis barátaid élete is múlhat azon, hogy miket mondasz el nekünk és miket nem.

   - Ezt hogy érti?

   - Nagyon jól tudjuk, hogy hol van a csomag, de ha te hozod ki vagy a haverod, az talán kevésbé feltűnő, mintha mi törünk be oda. Tehát te döntesz, elmondod végre, hogy hol találhatjuk őt meg vagy elmegyünk a bárba, ahonnan a múltkor elhoztunk és véletlenül a kislányok bánják a dolgot.

   - Hyori… Rendben…