Sejtelmem
sem volt arról, hogy mit fog mondani az irodájában, de veszteni valóm nem volt,
így követtem őt. Ugyan mi bajom lehetne belőle?
- Foglalj
helyet. – az asztalom előtti székre mutattam – Tehát, miért is vagyok én
közönséges? Azért, mert tegnap este megkínáltalak egy kis itallal, vagy azért,
mert jól esik néha szórakozni?
- Azért, ahogy megkínáltál. Olyan nyálas,
csöpögős volt az egész. Aztán meg a jelenet az utca közepén.
- Nem gondolom úgy, hogy magyarázattal
tartoznék pont neked, de… hidd el, jó okom van arra, hogy így viselkedjek. De
neked sem kellett volna olyannak lenned…
- Általában így reagálok a hozzád hasonló
nőkre.
- Milyenek a hozzám hasonló nők? – felálltam
a székemből, az asztalom elé léptem és neki dőltem. – Nos, hallgatlak.
- Túl könnyen kaphatók, erkölcstelenek, csak
játékszerként gondolnak a férfiakra…
- Ebből rám egyik sem volt igaz. Nagyon
sokat kell ahhoz tepernie valakinek, hogy a közelembe férkőzhessen; nem vagyok
prosti és nem játszadozok a férfiakkal, csak a haszontalanoktól hamar megválok.
- Azaz
csak kihasználod őket.
- Csak azt, aki hagyja magát. Szívesen
próbálkozok nehezebben megkapható prédákkal is, szeretem a kihívásokat. Veled
is kikezdenék, de… - közelebb hajoltam hozzá és egyenesen a szemébe nézve
mondtam - a zsarukra nem bukok, bocsi. Pedig elnézve a jelenlegi helyzetet, te
lennél életem eddig legnagyobb kihívása. Megfontolandó a dolog...
- Soha nem mennék bele.
- Miért, ennyire csúnya lennék? –
hátradöntöttem a széken és szemből ölébe ültem. - Vagy a hozzáállásom miatt?
- Hagyd abba, felesleges. – felemeltem és az
asztalára ültettem – Most megyek.
- Mi van akkor, ha nem engedlek el így?
- Muszáj lesz, mert szolgálatban vagyok és
épp vár rám egy ügy.
- Csak nem megint a Fekete Pillangó?
- Mi?! Honnan…
- A
környéken mindenki erről beszél, a bárokban meg főleg. Természetes, hogy tudok
a dolgokról.
- És miket tudsz? – visszaültem elé.
- Nos… Mennyit érnek neked az infóim?
- Tisztességes keretek között bármit megadok
értük, ha valóban hasznosak.
- Ch… Ülj be minden este és hallgasd meg te
magad. Talán kapsz törzsvendég kedvezményt is…
- Te! – felpattantam és mindkét oldalról az
asztalra csaptam – Ne szórakozz velem!
Kihívóan
elmosolyodtam. – Ha szórakoznék veled, azt nem ilyen lenne, higgy nekem. –
átkaroltam nyakát és közelebb húztam – Sokkal inkább ilyen.
Majdnem
elcsábultam, de a telefonom megcsörrent, egy ellöktem magamtól és arrébb mentem
az asztaltól. A főkapitány volt, azonnal vissza kell mennem jelentést tenni a
gyilkosságról. – Fejezd be a játszadozást, velem nem mész semmire.
-
Egyetlen dolgot mondhatok a Pillangóval kapcsolatban…
- Mi lenne az?
- Ne legyél abban olyan biztos, hogy a rossz
oldalon áll.
- Ezt hogy…?
- Nyomozz és megérted.
- Megint csak célozgatsz, miért nem fejted
ki rendesen?!
- Mert szeretek játszadozni… Szia! –
kitoltam az irodából és bezártam az ajtót.
Mérgemben
fel tudtam volna robbanni, de… valamiért mégis úgy éreztem, hogy igaza van,
többet kell ide járnom, ha többet akarok tudni. Felültem a motoromra és visszamentem
az őrsre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése