3. - Porcukor?!

Azt hitték, hogy nem fogom tudni, hogy ők vitték el, de nem volt nehéz kitalálni. Ők az egyetlen banda, akik keresztbe mernek nekünk tenni…

   - Szóval, hol van?

   - Gőzöm sincs, hogy miről beszélsz. De ha minden áron problémázni akarsz, akkor ne most tedd, mert annál az asztalnál rendőrök ülnek. – mutattam feléjük mosolyogva.

   - Hogy az a…! Ez esetben most megússzátok, de holnap megint jövünk, és addigra kérjük vissza a csomagot. Remélem, világos voltam.

   - Még mindig nem tudom, hogy miről zagyválsz itt össze-vissza. Ez egy tisztességes bár, és nem egy posta, ahol holmi csomagocskákat kell keresnetek. Szóval örülnék neki, ha nem rontanátok itt a levegőt, rontjátok a színvonalat.

   - Te kis…!

   - Mond csak ki és – felsőjének szélét fogva húztam közelebb és a fülébe súgtam - gondoskodok róla, hogy többet ne szólalj meg. Ugye felfogtad?

   - Naná. – felhajtottam a whiskyt és az üres poharat a földhöz vágtam – Hopsz, kicsúszott.

   - Semmi gond, majd feltakarítjuk.

   - Minden rendben?

   - Persze, nem kell aggódnod. Véletlenül ejtette el az úr a poharat.

   - Nekem nem úgy tűnt…

   - Kicsi zsaru, neked csak ne tűnjön sehogy, oké?

   - Rongálás, inzultálás… ezért már bevihetném, ugye tudja?

   - Vigyen csak, 1 óra se és kint is lennék.

   - Nem olyan biztos az, a barátja ma már volt nálunk.

   - Ez igaz? Nem azt mondtad…

   - Meg tudom magyarázni…

   - Ha most megbocsájtanak, lenne egy kis elintézni valónk. – megragadtam Min Jun karját és kirángattam az egyik közeli sikátorba. – Te komolyan azt hazudtad nekem, hogy a Pillangó vitte el? – nyakánál fogva a falhoz nyomtam.

   - Nhem… khapokh…

   - Hogy voltál képes ezt mondani, mi?? Szerencséd, hogy az összes idióta közül te vagy a legjobb, így nem öllek meg egyből. – elengedtem a nyakát.

   - Énh… Igazat mondtam, tényleg ellopta a Pillangó, de üldözése közben elkaptak és bevittek az őrsre.

   - Akkor nem találták meg nálad a cuccot?

   - De… Sajnos a csaj a biztonsági tasakot vitte el, a zsernyákoknál az igazi van.

   - Remek, a Báró ki fog minket… vagyis csak téged fog kinyírni.

   - Ezt nem hagyhatod!

   - Miért ne? Csak egy vagy a sok idiótából, akit bármikor lehet pótolni.

   - Az előbb még azt mondtad, hogy én vagyok a legjobb…

   - Valóban ezt mondtam, de azt nem mondtam, hogy pótolhatatlan lennél. Viszont kapsz még egy, utolsó utáni esélyt… szerezd vissza az anyagot. Ha ezt is elszúrod, akkor nem várom meg a Bárót, én magam végzek veled. Értve vagyok?

   - Igen…

            Mikor végre elcsendesedett a helyzet, akkor hátramentem az irodámba és kibontottam a csomagot, hogy ellenőrizzem, tényleg az van-e benne, aminek kell… de nem az volt.

   - Minnie, ide tudnál jönni egy picit?

   - Persze, miről van szó?

   - Ez szerinted se az, aminek kéne lennie, igaz?

   - Hm… - megtapintottam – Az állaga alapján biztosan nem, ez sokkal inkább… - megkóstoltam – Közönséges porcukor.

   - Ricky, halott vagy…! – morogtam az orrom alá – Köszi, visszamehetsz, én is mindjárt csatlakozok, csak előbb még beszélnem kell ezzel a… Rickyvel.

   - Oké, csak siess, mert szerintem Hyori lassan nem bír a rendőrökkel.

   - 2 perc és vagyok.

   - Rendben. 

Amint Min Hye kiment, egyből tárcsáztam azt az idiótát. – Végre, hogy felvetted! Mond csak, et komolyan ekkora marha vagy??

   - Neked is szia, cica… Miről beszélsz?

   - Arról, hogy a kamu csomagot hoztad el. Meg sem nézted, hogy mi van nálad??

   - M-mi? Várj, akkor mi volt benne?

   - Porcukor, te nagyeszű!

   - Mi a…?

   - Nem érdekel hogy, de szerezd meg, különben elesel a szép kis összegtől, amit a Pillangó ígért.

   - Te most fenyegetsz?!

   - Nem, csak informállak. 2 napod van, ha addigra nincs meg, akkor elintézlek. – kinyomtam a telefont és visszamentem Hyorihoz, hogy segítsek neki felszolgálni.

   - Hozhatunk még valamit az uraknak?

   - Igazán nem szükséges.

   - Maga már megint itt van?

   - Elnézést, ha zavarom, de meg tudná mondani, hogy mivel is pontosan?

   - Csak nem szimpatikus, ennyi.

   - Értem… És mitől lehetnék szimpatikusabb? – leültem mellé egy üveg sojuval a kezemben.

   - Ettől biztosan nem, túl közönséges.

   - Siwon, miért beszélsz így vele? Ő a tulaj, és te most csak egy vendég vagy. Bármikor kidobathat, ha így folytatod.

   - Nem szükséges, magamtól távozok. További jó szórakozást! – felkaptam a dzsekimet és kiviharzottam a bárból.

   - Elnézést kérek az előbbiekért, nem szokott ilyen lenni.

   - Ugyan, nem tesz semmit. Viszont most ha megbocsájtotok, itt kell hagynom titeket, fontos hívást várok.

   - Persze, menj csak.

A hátsó ajtón távozva a rendőr után mentem. Velem nem szórakozhat csak így egy nyamvadt kis zsaru…

   - Nem tudom, hogy miért viselkedsz így velem, de nagyon szeretném tudni. – elkaptam a karját és megállítottam.

   - Már megmondtam, nem? Talán nem tudtad felfogni? Bár, ezen nem lepődnék meg…

   - Ch… ugye tudod, hogy nem a megfelelő emberrel szórakozol?

   - Miért is?

   - Mondjuk úgy, hogy a kicsi selyemhernyók bármikor behálózhatnak, és nem védhet meg tőlük senki.

   - Mire célozgatsz?

   - Tanulj meg olvasni a sorok közt, zsarukám. – végigsimítottam arcélén – Vagy talán te is a hülyébbek közé tartozol, akik még ehhez sem értenek, és csak fánkot zabálnak…?

   - Szerencséd, hogy nem vagyok szolgálatban, így nincs nálam se fegyver, se bilincs.

   - Miben fogadjunk, hogy rajtad hamarabb fityegnének azok a karpercek, mint rajtam?

   - Esélytelen, nem vagy több egy koszos kis lebuj pincérjénél.

   - Rendben, maradjunk csak ennyiben. – egy félmosoly kíséretében intettem neki – Viszlát legközelebb, cica! – visszamentem a bárba.

   - C-cica…?! Ezt most komolyan nekem mondta? Na, csak találkozzunk még egyszer. Velem nem fog megint szórakozni ez a kis… - dühösen mentem haza.