„Már számos versenyen vettem részt,
Siwonnak esélye sincs ellenem. Bízok Villámban és a tudásomban, így nem
veszíthetek.” – magabiztosan ültem fel a motoromra és
a fejemre húztam a sisakot – Na, mi lesz nagyfiú, csak nem beijedtél? –
gúnyolódva csaptam le a plexit. Mivel késő este volt, ezért nem igazán volt
forgalom… mi mégis inkább a külvárosba mentünk.
- Még
mit nem! – én is felültem – Készülj a válaszadásra, mert csúnyán le foglak
hagyni. – felvettem a bukót és már indítottam is.
Hasonlókép
tettem én is. Mindketten odaálltunk a „rajtvonalhoz”, egymásra néztünk és
elindultunk. Mindenképp elsőnek kell lennem, mert nem akarok elmondani neki
semmit, már így is többet tud a kelleténél.
Tényleg
jó, nagyon szorosan jön mellettem. De kellenek az információk, ezért mindent
bele kell adnom… ráadásul nem veszíthetek pont egy nő ellen, túl ciki lenne.
Már
majdnem elértem a kijelölt célt, mikor a tükörben megláttam, hogy követnek
minket, nem is akárkik… nagyon is jól ismerem ezeket az alakokat. Tudtam, hogy
ezzel veszíthetek, de le kellett térnem a megbeszélt útról, ezért a
legközelebbi kis utcába kanyarodtam…
Nem
értettem, hogy miért tért el a tervtől, de nem is érdekelt, mert így legalább
nyerhetek. De gyanús volt az a kisebb csapat, aki követte, ezért én is utánuk
mentem. Kilométereken keresztül mentem velük, de mintha nem akartak volna
megállni. Vajon előlük menekül, vagy csak velem akar szórakozni?
„Szóval
John így akar velem szórakozni? Ám legyen, akkor kapjanak el, ha tudnak!” –
gyorsítottam a tempón és elkezdtem össze-vissza cikázni a városnegyedben.
Kövessenek, ha tudnak…
Egészen
kiszáguldottunk a város széléig, mikor végre egy gyártelep-szerű helyen
megálltak. Én a háttérben parkoltam le, reménykedve abban, hogy még nem vettek
észre…
- Mi a
fenét akartok tőlem, mi? – levettem a sisakot és magam elé tettem. Körbenéztem,
de nem láttam Siwont. Remélem volt annyi esze, hogy lelépjen. Bár, zsaruról
beszélünk…
- Jöttünk egy kicsit játszadozni.
- Ch… Üzenem Johnnak, hogy nem ölheti meg a
Pillangót. – visszavettem a fejvédőt és indulni készültem, mikor az egyik csávó
elkapott és lerántott a motorról.
- Nem mész sehova!
- Képes lennél megütni egy védtelen nőt? –
pislogtam rá ártatlanul.
- Ha legalább az lennél, te kis molyocska.
- Oké, így is játszhatunk… - leszedtem a
sisakot és a földre dobtam, majd rohanni kezdtem az egyik férfi felé. Előkaptam
a pisztolyomat és futás közben a fejének szegeztem. Alig 3 méternyire lehettem
tőle, mikor egy másik oldalról belém rúgott, amitől a földre zuhantam.
Bordáimat fogva próbáltam feltápászkodni… - Nem túl jó érzés, mikor az embert
bakancsban rúgják oldalba.
- Te akartad. Nos, még egyszer, mi is volt
az üzeneted a főnöknek? – belemarkoltam hajába és úgy húztam hátra a fejét,
hogy rám nézzen.
- Hogy a Pillangót soha nem ölheti meg,
akkor is tovább fog élni, ha engem itt és most kivégeztek! – szabad kezemmel
megragadtam csuklóját és pár fordulással mögé kerülve a háta mögé csavartam. –
Rossz emberrel kezd… - ekkor egy pisztoly kattant a halántékom mellett.
- Engedd őt el, amíg szépen mondom.
- Mert ha nem, akkor mi lesz? Ha én meg is
halok, akkor is lesz más, aki tovább vigye a Fekete Pillangó nevet.
- Akkor játszadozzunk, lassú halálod lesz. –
a motorja tankjára irányítottam a fegyvert és elsütöttem. – Szépen ég, nem
gondolod?
- Villám… Ezt még nagyon meg fogod bánni! –
elengedtem a haverját és az ő keze után nyúltam. Megfogtam azt és kiszedtem
belőle a fegyvert, ha már az enyémet elejtettem valahol. Egyenesen a két szeme
közé nyomtam. – Ugye nem hitted, hogy sértetlenül megúszod azt, hogy megölted
Villámot?! 3 másodperced van arra, hogy kibökd, mi az utolsó kívánságos, aztán
meghúzom a ravaszt. Mint te is tudod, nem hazudok és nem is teketóriázok.
- Viszont amint tudod, mi se.
- Vagytok még? Kezd egy kicsit elegem lenni
belőletek… - felsóhajtottam és meghúzni készültem a ravaszt.
Úgy
gondoltam, hogy itt az ideje cselekedni. Felvettem a sisakot, lecsaptam a
plexit és előjöttem rejtekemből.
- Si…
- majdnem elszóltam magam, de végül inkább csendben maradtam.
Mikor
mellé értem, fejemmel jeleztem neki … Mivel tétovázott, ezért megfogtam a
karját és közelebb húztam magamhoz. – Szállj már fel… - suttogtam a sisak alól.
Nem
tehettem mást, engedelmeskednem kellett neki. Felkászálódtam mögé és átkaroltam
derekát. – Indíts!
- Ne
hagyjátok, hogy lelépjenek! – utasítottam a többieket, akik így össztüzet
nyitottak rájuk… de sajnos egy sem találta el őket.
A
part egy eldugottabb részéhez vittem, ahol nyugodtan megkérdezhetem, hogy mit
is tud a Pillangóról… Leszálltam a motorról és a sisakomat a kormányra akasztottam,
és felé fordultam. – Te sírsz? – döbbentem néztem rá. Azt hittem, hogy
nincsenek érzései.
-
Villám… megölték… - szipogva pillantottam rá.
- Csak ennyi? Egy motort bármikor lehet
pótolni…
- Kösz az együttérzést… - leugrottam és
elindultam a város felé.
- Ugye tudod, hogy még tartozol nekem egy
válasszal?
- Mi?
- Nyertem, nem?
- Mivel kisebb fennakadások történtek, ezért
nem. Majd valamikor megismételjük, de most nem fog menni, mert… - elcsuklott a
hangom – Villám halott.
- Hát jó… mivel „hatalmas trauma ért téged
nemrég, ezért most az egyszer hagylak távozni, de legközelebb úgy is kiszedem
belőled, amit tudni akarok.
- Reménykedni szabad. De ha elviszel, akkor
közben talán mesélek… talán.
- Hol a csapda?
- Sehol… legfeljebb meg sem szólalok egész
úton, de abból bajod nem lehet.
- Szállj fel.
- Köszi, Cica. Egyszer még meghálálom, ebben
biztos lehetsz. – nevetve ültem fel hátulra és megint átöleltem.
- Csak meg ne bánjam… - felpattantam én is és
elvittem őt a lakásához. Egészen közel lakik a bárhoz, egy magas panelben. Pont
olyan környezet, ahol a Pillangó lakhat. Egyre gyanúsabb nekem, hogy ő az és
erre csak ráerősített a korábbi jelenet.
- Megérkeztünk. – elengedtem derekát és
leszálltam – Köszönöm, holnap várlak a bárban.
- Miért kéne mennem?
- Azt hittem infókra van szükséged. De ha
nem… - elindultam befelé.
- Ott leszek, de akkor ne csak szivass!
Visszaléptem
hozzá, megfogtam dzsekijének gallérját és közelebb húztam. Mélyen a szemébe
néztem, mielőtt apró csókot adtam volna neki. – Jó éjt, lovagom. – rá kacsintottam,
aztán berohantam az épületbe.
„Úgy látom, könnyebb lesz őt
behálózni, mint azt először gondoltam. Gyorsan megadja magát, ha játszom a
jófiút.” – visszaültem a motorra és elhajtottam haza.
