26. - Let's save Teuk! (part 1)

Reggel, mikor felébredtem, egyből az ágyat kezdtem tapogatni mellettem, de üres volt és hideg… biztos régen lelépett már. A tegnap este nem minden részletére emlékszek, de a nagyja megmaradt. „Nem hiszem el, hogy képes voltam megtenni, azok után, hogy… hogy Ő…” A halála után megfogadtam, hogy nem megyek majd bele futó kapcsolatokba, egy éjszakás kalandokba, de most mégis… és ami a legrosszabb, nem vagyok biztos benne, hogy csak a munka miatt tettem. Pedig sosem gondoltam a nőkre úgy, mint játékszerekre, de… Heo Min más, nagyon más. Elérte, hogy egy kis időre előtörjön belőlem az állat, aki csak az ösztöneinek él, másodpercekkel később pedig már az a Siwon voltam, aki régen. „Ha ez így megy tovább, akkor… Nem, egy bűnözővel nem szabad!”

Kikászálódtam az ágyból és elmentem fürdeni. Jól esett a hűvös víz, kitisztította a fejem, végre rendesen tudtam gondolkodni. „Ki kell találnom, hogyan szabadítsam ki Jung Soot, mielőtt késő lenne. A csomagot nem vihetem ki észrevétlenül, ezért az elrablók bázisára kell eljutnom valahogy… De mégis hogyan, ha nem tudom, merre van? Ha legalább a címet le tudnám nyomozni…Azt hiszem, fel kell hívnom… A telefon!” - gyorsan kiszálltam a zuhanykabinból. Pillanatok alatt megtörölköztem, magamra kaptam valamit, és beszáguldottam a kapitányságra.

   - Siwon, te meg hova rohansz?

   - Valamit meg kell néznem a rendszerben, sürgősen!

   - Oké…

   - Bocsi, de tényleg sietnem kell.

   - Amúgy, hol van Jung Soo?

   - Terepen. – nem mondhatom el neki, hogy valójában fogságban.

   - Erről miért nem tud senki idebent?

   - Hosszú sztori, majd később elmondom, ígérem. – elindítottam a gépet és amint felállt a rendszer, egyből keresni kezdtem Leeteuköt a megfelelő program segítségével. Ha nem kapcsolták ki vagy merült le a telefonja, akkor a benne lévő GPS-en keresztül megtalálhatjuk… talán.

   - Mit keresel ennyire? – Siwon mögé álltam és az asztalára támaszkodtam – Az nem Jung Soo azonosítója?

   - Nem, ez egy gyanúsítotté.

   - Engem akarsz átverni? Mi folyik itt?

   - Mondtam, hogy ha itt az ideje, akkor mindent…

   - Most, különben kénytelen leszek szólni a kapitánynak.

   - Aish… Fogoly és váltságdíjat követelnek érte.

   - Mi? Miért nem szóltál hamarabb?

   - Nem akartam, hogy még többen is belekeveredjenek.

   - Mit akarnak?

   - Azt a csomagot, amit a napokban szereztünk meg egy sráctól.

   - A heroinra gondolsz?

   - Arra. Azt kérték Teukért cserébe.

   - Nem adhatod oda, ugye tudod?

   - Tisztában vagyok vele, de akkor hogy hozzuk ki?

   - Megtaláltad a helyet?

   - Szerencsére még hatótávolságon belül van, így igen. De nem a legerősebb a jel, bármikor eltűnhet.

   - Akkor írd fel a címet és menjünk el szétnézni.

   - Mi?

   - Egyedül nem mehetsz oda, kinyírnának. Fedezzük egymást.

   - Rendben. – felfirkantottam a helyet egy cetlire, elraktam biztonságos helyre és felkaptam a kabátomat. – Mehetünk is.

Mindketten motorra szálltunk és a külvárosi házig meg sem álltunk. Kihalt környék, alig látni erre bárkit is… tökéletes bűntanya.

Tisztes távolságban leparkoltunk egy kisebb falmaradvány mögött és elindultunk az épület felé. Majdnem elértünk a bejárathoz, mikor lövések dörrentek el, ezért gyorsan fedezékbe vonultunk. Pár perccel később két maszkos, bőrdzsekis alak, őket pedig két férfi követte…

   - Hamarosan visszajövünk érte!

   - Kicsi Pillangóm, hát nem tanulsz semmiből? Legközelebb már nem itt leszünk.

   - Nem lesz legközelebb. – előbújtam rejtekemből és Boss fejének szegeztem a pisztolyt – Hol van Jung Soo?

   - Nocsak, hát ismét találkozunk. Örülök, hogy megtisztelsz jelenléteddel… kár, hogy nem sokáig élvezhetjük a társaságodat. V!

   - Igenis! – egyik fegyveremet Siwonra fogtam, a másikat meg a Lepkére.

   - Ha őt akarod, akkor előbb velem kell végezned! – Bossra céloztam.

   - Meg velem. – előrántottam mindkét kardomat és a két maffiózó felé tartottam.

   - Mi van, már lányok segítségére szorulsz, ha gázos a szitu? Ejj, elpuhultál…

   - Fogd be! – majdnem meghúztam a ravaszt, de a Pillangó megállított.

   - Ne süllyedj le az ő szintjére, ezt hagyd meg nekem!

Míg ők egymással voltak elfoglalva, addig én megpróbáltam beosonni, hátha megtalálom Jung Soot.

   - Te menj vissza, keresd a túszt. Addig én itt maradok a „kedves úriemberekkel”. – ki kell hoznunk Leeteuköt, de ha itt szórakozunk, akkor sosem jut ki, ezért be kell küldenem Minniet.

   - Nem lesz bajod?

   - Ne aggódj, egyben maradok.

   - Oké… - gyorsan eltűntem az épületben.

   - Nos, hol is tartottunk? Oh, igen… Siwont hagyd ki ebből, velem van dolgod.

   - Vele is. De így legalább egyszerre szabadulhatok meg tőletek.

   - Miért segítesz nekem? – fordultam zavarodottan a lány felé. Olyan ismerős volt a hangja… mintha…

   - Mert ez a feladatom, ha ezt ti, zsaruk nem is hiszitek el és bűnözőként tekintetek rám.

   - Milyen édesek vagytok… túl édesek, cukorbeteg leszek tőletek. – egy figyelmeztető lövést adtam le a levegőbe – A következő bennetek fog nyugovóra térni… veletek együtt.

   - Ne is reménykedj benne, nem ölhetsz meg! Feltámadok, bármit is tegyél!

   - Azt hiszed? És mit szólnál ahhoz, ha a kis védelmezetteddel kezdeném. – Siwonra lőttem… de a golyó nem találta el, mert a liba elé ugrott.

   - Miért…? – elkaptam az összecsukló lányt és letérdeltem vele.

   - Mert… ez a feladatom… - jobb vállamat fogva próbáltam felállni – Nyugi, megmaradok. – visszarogytam a térdemre és fejemet mellkasának támasztottam.

„Ez az illat… ez a hang…” – óvatosan megpróbáltam leszedni róla a maszkot, de megfogta a csuklómat. Olyan erőtlen volt, olyan gyenge… sose láttam még ilyennek.

   - Ne tedd… kérlek…

   - De…

   - Jobb, ha nem. – ismét feltápászkodtam és elvánszorogtam a motoromig. Felszenvedtem a fejemre a sisakot és; bár iszonyatosan fájt; de mindkét kézzel megmarkoltam a kormányt és elhajtottam. Bízok Min Hyeben, meg tudja oldani… ráadásul én sem leszek távol sokáig, csak bekötöm a sebet.

   - Te szemét, most meghalsz! – dühösen indultam meg Boss felé…

   - Mutasd, mit tudsz!

25. - Új Villámmal a Farkasoknál

            Másnap reggel csendben összeszedtem magam és szó nélkül leléptem. Szerencse, hogy a táskámban mindig van nálam másik ruha, így nem kellett egy szál fehérneműben motorra ülnöm. Még előző este megbeszéltem Minnievel, hogy 7 körül jöjjön értem a címre, amit sms-ben küldök majd el neki. Elvisz a „kereskedésbe”, ahol megkapom az új Villámot, utána pedig ellátogatunk a Farkasokhoz. Az egyik téglám jelentette ugyanis, hogy a főnök gyanúsan sokat jár el az egyik külvárosi „bázisukra”. Nem tudja, hogy mit csinálhat ott, de lehet, hogy ott van Jung Soo. Kockázatos lenne egyedül odamenni, ezért jön velem Min Hye is, Hyorinak pedig ezért adtam szabadnapot. Így nem lesz feltűnő, ha egy napig nem nyit ki a bár. Még este kiraktam a papírt, hogy ma zárva vagyunk. Remélem, hogy egy nap alatt le tudjuk zavarni a dolgot, különben nagy bajba keveredhetünk.

Nem értem teljesen, hogy miért akar annyira segíteni a rendőröknek, de ha már egyszer megkért rá, akkor hogyan is mondhatnék neki nemet? Az első bevetésünk előtt megegyeztünk, hogy bármi is lesz, mindig kitartunk egymás mellett, megvédjük a másikat, és ha kell, akkor gyengeséget és félelmet nem mutatva öljük meg azokat, akik az életünkre törnek… még akkor is, ha hozzánk közel álló személyekről van szó.

   - Itt is vagyok. – integetve szaladtam Minnie felé.

   - Meglepően felhőtlen a hangulatod, csak nem történt este valami? – az utolsó szót kicsit megnyomtam.

   - Hát… igen. De most az új motornak jobban örülök, mint annak, hogy lefeküdtem Siwonnal. Már alig várom, hogy felülhessek rá.

   - A motorra vagy Siwonra?

   - Hülye! Még szép, hogy Villámra. Siwonnal szép volt, jó volt, de ennyi volt.

   - Biztos vagy te ebben? Tudod, sok „éjszakázás” után láttalak már, de most sokkal másabb vagy.

   - Tényleg? Nekem nem tűnik fel semmi, mindig így üdvözöllek.

   - Nem erre gondoltam, most valahogy… boldogabbnak tűnsz. Ugye szó sincs arról, hogy beleszerettél? Nem azért mondom, mert nem örülnék neki, de tudod, hogy a mi világunkban…

   - Tisztában vagyok vele, hogy az alvilágban az érzelmek egyenlők a halálos ítéletünkkel, ezért nem is mondom azt, hogy szeretném őt. Vonzódok hozzá, de csak testileg, nem emocionálisan.

   - Csak maradjon is így, amíg ki nem lépünk ebből az egészből… ha egyáltalán ki lehet lépni.

   - Biztosan ki lehet, max el kell tűnnünk az országból.

   - Mégis hova mehetnénk?

   - Bárhova… most például Villámért.

   - Értem én a célzást. Na, pattanj fel! – felültem, felvettem a sisakomat és megvártam, hogy Ming is felmásszon mögém.

Fura volt Min Hye mögött ülni, főleg a tegnap este után. Többször is utaztam Minnievel, már megszoktam, hogy milyen az ő hátához bújni, de valahogy Siwonnal más volt…

   - Valami baj van? Olyan csendes vagy…

   - Mi? Ja, semmi… Csak félig még alszok.

   - Nagyon fura vagy te nekem, ugye tudod?

   - Tényleg fáradt vagyok.

   - Ha te mondod… - bekanyarodtunk az üzlet elé. A „papírmunka” pillanatok alatt megvolt, így Ming szinte azonnal meg is kapta az új Villámot. – Na, tetszik?

   - Nagyon! Imádom a matt feketét, olyan dögös. Azt hiszem, szerelmes vagyok.

   - Megint…

   - Ne szólj be!

   - Oké-oké… Mehetünk?

   - Naná! Be kell törni a kicsikét. – fülig érő vigyorral szálltam fel az „új pasimra”.

   - Verseny hazáig?

   - Mit csinál a vesztes?

   - Egy hétig övé a házimunka.

   - Áll az alku. – mindketten lecsaptuk a plexinket és egyből indultunk is. Hiányzott már a sebesség, az éles – már szinte halálos – kanyarok és a szabadság érzése. Végre megint önmagam lehetek.

Egyszerre értünk el a házhoz, így mindkettőnknek megmaradt a feladata, kinek a takarítás, kinek a mosogatás…

   - Felszaladok átöltözni és mehetünk is a Farkasokhoz.

   - Oké, én addig iszok valamit.

   - Rendicsek, mindjárt jövök. – felmentem a szobámba, kerestem valami kényelmes ruhát, összeszedtem néhány szükségesnek vélt fegyvert és vissza is mentem Minniehez. – Kész vagyok, indulhatunk.

   - Remek! – mindketten felpattantunk a motorunkra és a külváros felé vettük az irányt. Nem volt nehéz megtalálni az épületet, hiszen számtalanszor voltunk itt illegális versenyeken. Biztonságos távolságban leparkoltunk és közelebb lopakodtunk az épülethez…

   - Előre megyek, fedezz!

   - Mögötted vagyok…

24. - Sör, bor és miegymás (+18)

A bár előtt álló motoromra ismét ketten szálltunk fel. Ahogy a múltkor, most is szorosan ölelte át a derekamat, ami fura érzéssel töltött el belülről. Utoljára akkor volt ilyen, mikor… mikor Őt vittem magammal. Akkoriban boldog voltam, mert egy olyan nő volt mellettem, akiről a legtöbb férfi még talán még álmodni sem mer. De nekem megadatott a lehetőség, hogy egy ilyen törékeny kincset magaménak tudhatok… de sajnos egyik pillanatról a másikra megsemmisült, a porcelánbaba darabokra tört és vele együtt én is. Ezért sem nyitottam egy ideje más felé, de – ha csak a munka miatt is – Heo Min elérte azt, ami sokaknak nem sikerült.

Egész úton nem szólt hozzám, csak az utat figyelte, ami persze nem is baj, de jó lett volna, ha legalább néha hátraszól… így végig unatkozhattam. Alig vártam, hogy megérkezzünk végre és rátérhessünk a lényegre.

   - Itt is vagyunk. – leállítottam a motort a ház előtt és leszálltam róla – Segítsek vagy egyedül is menni fog.

   - Számtalanszor szálltam már le motorról, még ennél rövidebb ruhában is, nem jelent problémát.

   - Van ennél rövidebb?

   - Ha gondolod, egyszer megmutathatom.

   - Annyira azért nem érdekel… - farzsebemből előszedtem a kulcsokat és kinyitottam az ajtót – Gyere beljebb.

   - Micsoda gentleman. – az aprócska előtérben ledobtam a cipőimet és beléptem a nappaliba-hálóba. Tipikus szolgálati garzon, épp csak meg van benne minden, ami kell.

   - Kérsz valamit inni? – a hűtő előtt ácsorogtam tanácstalanul.

   - Bármi jöhet, ami feloldja a köztünk lévő feszültséget. – mosolyogva támaszkodtam a frigó oldalának – Mid van?

   - Mivel nem számítottam rá, hogy vendégem jön, ezért nagyjából semmi, csak egy fél üveg soju.

   - Akkor add ide a kulcsokat.

   - Mi?

   - Pont az, add ide őket. Elmegyek a kedvenc helyemre és hozok még valamit.

   - Dehogy adom! Még a végén ezt is kinyírod, mint a sajátodat.

   - Azt se én „nyírtam ki”, hanem azok a szemétládák. Na, gyerünk!

   - Ne is álmodj róla! – becsaptam a hűtő ajtaját. Megragadtam a derekát és a falnak nyomtam, szinte hozzá préseltem.

   - Szóval durván szereted? – mosolyogva néztem fel rá.

   - Nem, csak meguntam, hogy szórakozol velem és kihasználsz. Másnak se hagyom, nem pont neked fogom.

   - Oh, a cicuska fújtat  Mond csak, te is olyan vagy, mint az igazi macskák? A te farkad is duplájára duzzad, ha megijesztik?

   - Te kis…!

   - Mond ki nyugodtan, szeretem, ha becéznek. – átkaroltam nyakát és közelebb húztam – Hogy szereted, ha hívnak, hm? – tarkóját cirógatva néztem szemébe.

   - Nem tartozik rád.

   - Na, ne legyél már ilyen?

   - Milyen?

   - A bárban még nem tiltakoztál és most is te kezdeményeztél. Erre tessék, átmentél süni üzemmódba. Döntsd már el, hogy mi a fenét akarsz, mert nem akarok feleslegesen itt rostokolni. Ha nem csinálunk semmit, akkor lelépek, van más is, akivel játszadozhatok.

   - Mit akarsz?

   - Azt hittem, ezt elég egyértelműen a tudtodra adtam, de ha nem… - füléhez hajoltam és bele súgtam – Téged.

   - Miért engem?

   - Szeretem a kihívásokat. Sose próbálkoztam még rendőrrel, gondoltam, itt az ideje elkezdeni. Plusz, érdekes személyiséged van.

   - Ezt hogy érted?

   - Szerezzünk még piát és mindent elmondok neked.

   - Minden áron a motoromat akarod, igaz?

   - Nem hibáztathatsz, régen nem tudtam egyedül száguldozni.

   - Van, vagy 2 napja?

   - Az nekem sok idő, előtte minden nap megtehettem.

   - Oké, tessék. – kezébe nyomtam a kulcsokat – Ha csak egy karcolás is…

   - Akkor azt tehetsz velem, amit csak akarsz.

   - Hm… - felvontam egyik szemöldököm.

   - Na, látod, meg lehet téged győzni az igazamról. – felkaptam a cipőimet és elhagytam a lakást. Nem kellett messzire mennem, csak a bárig, ahol összeszedtem pár üveget, mindent vegyesen. Úgyis kéne újakat rendelni, nem ezen a pár adagon fog múlni. Amilyen gyorsan csak tudtam, visszamentem Siwonhoz, aki a kanapén… vagyis az ágyon ülve várt rám.

   - Na, mit hoztál?

   - Amit csak találtam. Bor, soju, whiskey… meg talán egy kis sör is van közte.

   - Hol voltál te?

   - A bárban, hol máshol.

   - Vedd úgy, hogy meg sem kérdeztem.

   - Hol találok poharat?

   - 2 szekrényből nem lesz nehéz kitalálni…

   - De kedves valaki… - szemeimet forgatva nyitottam ki a felső tárolót – Megvannak.

   - Gratulálok.

   - Kössz… - letettem őket a dohányzóasztalra az üvegek mellé. Először a söröket ittuk meg, amolyan alapozásként. Nem ártott, csak oldott egy kicsit a hangulaton. Aztán jött a bor, a soju és végül a whiskey… Én, mivel bárban dolgozok, hozzá vagyok szokva a piához, de ő ezt nem igazán mondhatja el magáról. Jól bírta, de nem annyira, mint én… mondjuk csaltam is a vége felé, magamnak kevesebbet töltöttem, mint neki.

   - Szóval… ug-ugye te vagy a lepke…? – túl sok volt az alkohol egyszerre, nem szoktam ennyit inni, a fejembe szállt.

   - Mert ha én lennék, akkor mit csinálnál?

   - Nos… ez… ez egy remek kérdés. – próbáltam rá nézni, de már minimum kettőt láttam belőle.

   - Akkor most megsúgok neked valami nagyon bizalmas dolgot, amit senki másnak nem mondtam még el. – eldöntöttem az ágyon, a csípőjére ültem és így hajoltam füléhez – Én vagyok a Fekete Pillangó. – beleharaptam fülébe, utána pedig belecsókoltam. Apró puszikkal haladtam lefelé nyaka mentén, miközben kigomboltam ingét.

   - Mit…

   - Ssst! Jó kezekben vagy. – mosolyogva csókoltam őt meg.

Megfogtam nyakát és lejjebb húztam, hogy jobban elérhessem ajkait. Ruháját szinte letéptem róla és magam alá fordítottam. Lehet, hogy részeg vagyok, de ez nem változtat azon, hogy férfi vagyok és egy ilyen – ha nem is minden szempontból –jó nőnek nem tudok ellenállni… és nem is igazán akarok.

   - És így mégis miben megyek majd haza? – néztem rá morcosan, közben pedig ismét én kerültem felülre.

   - Amiben akarsz.

   - Kössz… - pillanatok alatt kiszabadítottam kisebbik énjét és erősen rámarkoltam – Ne szemtelenkedj velem, mert te jársz rosszul.

   - Ez egyáltalán… nem rossz. – ki akartam kapcsolni melltartóját, de elkapta a kezem és a fejem felett leszorította.

   - Ne érj hozzá!!

   - De…

   - Csúnya heg van ott, nem szeretem mutogatni. – elengedtem és hátat fordítva neki leültem az ágy szélére. Szó sincs hegről, de nem akarom, hogy meglássa a tetkót, mert elkezdett józanodni és így egyből leesne neki, hogy a jó előbb nem kamuztam.

   - Mi történt? – alkaromra támaszkodva figyeltem sziluettjét. A redőny résein beszűrődő fényekben egészen olyan volt, mint… mint Ő.

   - Nem lényeg, hagyjuk.

   - Miért nem mondod el? – mögé kúsztam és hátulról átöleltem derekát – Nekem is van, nézd. – elé tartottam jobb karomat – Az a személy tette ezt velem, akit régóta próbálok elkapni.

   - A Lepke?

   - Nem, egyik másik fontos alvilági alak.

   - Miért mondtad el ezt pont nekem?

   - Nem tudom… talán azért, hogy cserébe te is ugyanezt tedd. Szóval?

Nem tudtam, hogy mit is mondhatnék, ezért inkább szembe fordultam vele és lágyan megcsókoltam… Pillanatok alatt szinte minden ruhadarab lekerült rólunk, csak a melltartóm maradt. Úgy tűnik megértette, hogy jobb, ha nem bolygatja a múltat és csak a jelennek él.

Óvatosan eldöntöttem őt az ágyon és lassan belé hatoltam. Kezdetben nem vadultam, csak finoman mozogtam, de ahogy egyre jobban uralmába kerített a vágy, úgy hajtottam magunkat egyre gyorsabban.

   - Ah…! – hangosan felnyögtem, mikor eltalálta legérzékenyebb pontomat.

   - Ssst! – egy újabb csókkal hallgattattam el. Már közel jártam a végéhez…

   - Siwon, kérlekh…! – átöleltem hátát és egészen közel húztam magamhoz. Érezni akartam teste melegét, minden egyes apró izmának mozdulását…

   - Heo… - már nem tudtam megszólalni, elértem a beteljesedést, vele együtt. Nagyokat szusszanva dőltem rá, és perceken keresztül így feküdtem.

   - Köszönöm. – nem akartam, de hosszú idő után először újra nőnek éreztem magam, nem játékszernek, ezért egy apró könnycsepp gördült le arcomon.

   - Mit? – fáradtan pislogva néztem rá.

   - Mindegy, nem lényeg.

   - Hát jó… - legördültem róla, magunkra húztam takarót. A hátamra feküdtem és becsuktam szemeimet. Lehet, hogy nem kellett volna, de jól esett.

   - Jó éjt. – az oldalamon feküdtem, felé fordulva. Jobb mutatóujjamat végighúztam sebhelyén és lehunytam pilláimat. „Biztosan fájhatott…” Ha holnap meg is bánom, akkor is megérte ezért a pár percnyi boldogságért. 

23. - Almost...

Nem gondoltam volna, hogy így alakul az este, de minél többet meg kell tudnom a Pillangóról, és ha ennek ez az egyetlen módja, akkor így oldom meg.

Megvártam, hogy bezárjon a bár, ami 4 körül következett be. Végig figyeltem, hogy ki mit csinál, van-e valami gyanús… de semmi. Mikor végre pakolászni kezdtek, egyből visszamentem a pulthoz.

   - Na, mikor leszek kész?

   - Ejj, de türelmetlen valaki… Ha nyugton maradsz, akkor hamarabb.

   - Oké… de eddig is azt csináltam, azaz a nagy semmit.

   - Ne morogj, mert nem megyek veled sehova.

   - Mi a…

   - Okos fiú. – megsimogattam a feje búbját, aminek láthatóan nem örült.

   - Ezt. Még egyszer. Ne!

   - Hú, de félek.

   - Nem hiszed el, hogy bántani is tudnálak?

   - Nem.

   - Pedig jobban tennéd.

   - Nem.

   - Most komolyan, megint szórakozol?

   - Igen.

   - Nem hagynád abba?

   - Nem.

   - Akkor kénytelen leszek kitalálni valamit, hogy megtedd.

   - Még mindig nem félek. Nem tudsz nekem olyat mondani, amitől megijednék.

   - Ha biztos vagy benne, akkor hajolj csak ide.

   - Oké. – egészen közel hajoltam arcához – Na?

   - Tudom, hogy te vagy a Pillangó. – súgtam a fülébe.

   - Ch, ezt meg honnan szedted. – ellöktem magamtól és hátat fordítottam neki, hogy tovább tudjam rendezgetni az üvegeket.

   - Tudod, mikor jött John és te lekaptál… akkor sok dolgot hallottam, amik nagyon érdekesek voltak.

   - Ha olyan okos zsaru lennél, mint aminek tartod magad, akkor rájöhetnél, ha én lennék a híres-neves lepke, akkor nem haverkodnék rendőrökkel.

   - Lehet ez az egyik trükköd is, hogy ne kaphassanak el.

   - Jézus! Ugye nem csak azért akarod, hogy elmenjek hozzád, hogy erről kérdezgethess? Mert akkor felejtsd el, nem vagyok hajlandó a hülyeségeiddel foglalkozni. Az agyadra ment a munkád, remélem tisztában vagy vele.

   - Nem, csak el akarom kapni azt a rohadék rovart! Erre tettem fel az életemet, a karrieremet. Az ő hibája, hogy… mindegy, erről nem beszélhetek.

   - Heo Min, mi megyünk. Holnap találkozunk, sziasztok!

   - Szép álmokat!

   - Hyori, holnap nem kell bejönnöd, maradj otthon pihenni.

   - De…

   - Örülj neki, van egy szabad napod.

   - Oké, köszönöm.

   - Nincs mit, sziasztok.

   - Helló. Szóval, mikorra készülsz el?

   - Mindjárt, csak még ezt a 2 üveget kell oda tennem. – mutattam a legfelső polcra. Előszedtem a pult alól a sámlit, és rá álltam. Még így sem voltam elég magas, ezért nyújtózkodnom kellett egy kicsit. Általában nem szokott zavarni, mert ilyenkor már csak a lányok vannak velem, de most Siwon még a bugyimat is láthatta, hála a rövid ruhának.

   - Mindig ilyen lengén vagy öltözve?

   - Talán zavar? Mert engem nem.

   - Engem sem… annyira. Bár az erkölcsösségtől távol van.

   - Te meg az erkölcsösség az két külön dolog, már nem azért.

   - Megint kezded? Inkább gyere le onnan, majd én felteszem őket. – mögé léptem, hogy leszedjem a székről.

   - Hagyj, nem kell segíteni. – megpróbáltam arrébb lökni a lábammal, ehelyett azonban elvesztettem az egyensúlyomat és a földön landoltam, vele együtt. Nem mondom, hogy rossz volt rajta feküdni, azok a kockák nagyon is kényelmesek, de nem épp itt és így terveztem. Bár, ha már így alakult, akkor miért ne használhatnám ki…

   - Leszállnál rólam?

   - Aucs!

   - Mi a baj?

   - A bokám… kifordult, mikor leestem.

   - Ülj fel, elviszlek orvoshoz. – kimásztam alóla és derekát átkarolva próbáltam meg felhúzni a padlóról.

   - Ne… - átöleltem nyakát és fejemet mellkasának döntöttem – Jobban leszek, csak ne engedj el! – igyekeztem sírós hangon beszélni hozzá – Nagyon fáj…

Nem tudom, hogy ezt is megjátssza-e vagy tényleg fáj neki… ilyennel csak nem viccelne. – Gyere. – felemeltem és a pult belső részére ültettem – Mutasd csak! – megfogtam bokáját és óvatosan megnyomtam.

   - Itt jobban fáj. – álla alá nyúltam, rám emeltem tekintetét és lejjebb hajolva hozzá megcsókoltam. A múltkorihoz képest sokkal lágyabb, gyengédebb voltam.

Megtámaszkodtam mellette és viszonoztam kezdeményezését. Kezeim lassan csípőjére, derekára, majd hátára vándoroltak. Teuknek igaza volt, rám fért már, hogy valakivel kicsit együtt legyek, bár valószínűleg nem egy lehetséges gyanúsítottra gondolt…

   - Na, most már mehetünk. – mosolyogva csusszantam le a pultról és elindultam kifelé, de hátra fordultam – Mire vársz még, tapsra?

   - Mi…? Mehetünk, persze. – hogy ebből még mi lesz nálam… jelenleg ötletem sincs, ez a nő kikészít idegileg, az már egyszer biztos. De az ügy sikerességért mindent még kell tennem!

22. - Jongin

Nagyon remélem, hogy nem okoztam semmi problémát Siwonnak azzal, hogy elmondtam, merre találják. Lehet, hogy árulásnak fogja tartani, de nem hagyhatom, hogy Hyorinak baja legyen… miattam. Siwon meg tudja magát védeni, de az a szegény lány pillanatok alatt meghalna. Azt pedig nem hagyhatom, meg kell őt védenem. Hiszen ezt ígértem meg a bátyjának, mielőtt meghalt volna… az én hibámból.

            Épp egy tömeggyilkosság fő vádlottját követtük Siwonnal, mikor az a barom a kocsink elé vágott. Alig tudtam elkerülni az ütközést, mert az autó csúszkált össze-vissza a nyirkos őszi úton. mikor végre megálltunk, egyből kiszálltunk, fegyvert rántottunk és közeledni kezdtünk a gyanúsított járműve felé…

   - Feltett kezekkel szálljon ki és ne próbálkozzon semmivel! – egy pillanatra Siwon felé fordultam – Ugye az erősítés már jön?

   - Perceken belül itt lehetnek.

   - Remek. – közben a fickó kikászálódott és mindkét kezében pisztolyt tartva jött felénk.

   - Én a helyetekben eldobnám a kicsi stukkereiteket, különben csúnya vége lesz a dolognak, és nem az én részemről.

   - Soha!

   - Leeteuk, tedd le!

   - Jongin, te meg hogy kerülsz ide?!

   - Bossnak kell segítenem, ő a főnököm.

   - Mi? De te…

   - Teuk, hagyd!

   - Pontosan, hagyj engem békén, nem tartozok neked magyarázattal. Egyetlen feladatom, hogy megvédjem Bosst tőled és a haverodtól. Ha ártani akartok neki, akkor előbb velem kell végeznetek.

   - Ezt nem kérheted!

   - Azt hiszed? – előrántottam egy dobócsillagot és felé hajítottam. A feje mellett szállt el és beleállt a rendőr kocsi szélvédőjébe. – Még mindig úgy gondolod, hogy szórakozok veled?

   - Jongin, tedd le a fegyvert és lépj félre az útból.

   - Ez csak akkor fog bekövetkezni, ha megölsz.

   - Nem, hiszen a munkatársam vagy!

   - Ez meg miről beszél, Jongin?

   - Ne aggódj főnök, elintézem. – egy újabb csillagot dobtam felé, ami elöl épp csak el tudott hajolni.

Megint Siwonra pillantottam, aki egyből tudta, hogy mire célzok. Ő elintézi a gyanúsítottat, én pedig addig lefoglalom Jongot. – Hát jó, ha játszani akarsz, ám legyen!

Persze Jongin egyből kapott az alkalmon, kivont kardokkal indult meg felém. Csak mellény volt rajtam, ami a pengék ellen nem feltétlenül védett volna meg, ezért a kocsi mögé szaladtam és onnan adtam le rá pár figyelmeztető lövést. Még véletlenül sem céloztam pontosan, nem akartam megölni… de ezt ő nem így gondolta. Amint megfelelő közelségbe került, felugrott az autóra és onnan nézett le rám.

   - Nos, mi az utolsó kívánságod?

   - Az, hogy mond el végre, miért fordultál így ellenünk, mikor mi bajtársak vagyunk?!

   - Mert a sötét oldal jobb, több lehetőség rejlik benne. De elég a felesleges fecsegésből, készülj a halálra! – előtte landoltam és az egyik kardot a torkának nyomtam.

   - Jong, mit csinálsz?

   - Kuss!

   - Ne kényszeríts arra, hogy megtegyem…

   - Mégis mit? Ha megmozdulsz, elvágom a nyakad.

   - Nem fogod, mert én végzek veled hamarabb.

   - Boss…

   - Végig tudtam, hogy egy áruló kis köcsög vagy. Ez az üldözős jelenet pont kapóra jött, könnyebb lesz mindhármatokat kiiktatni. – „hívemre” szegeztem az egyik, Jung Soora pedig a másik fegyveremet.

   - Tudod, az egyetlen apró bökkenő, hogy két kézbe 3 pisztolyt nem tudsz tartani. – Boss mögé álltam és tarkójának nyomtam a hideg fémcsövet.

   - Siwon… neked…

   - Semmi gond, csak súrolt.

   - De te jobb kezes vagy…

   - Mondtam, hogy nem lesz gond.

   - Ha befejeztétek a bájcsevejt, akkor akár rátérhetnénk a lényegre is, nem? – már majdnem elsütöttem mindkét fegyvert, de csak az egyiket sikerült. Siwonnal egyszerre lőttünk, ő engem talált el, én pedig… Jongint.

   - Jong, ne! – eldobtam a fegyverem és mellé térdeltem – Nyugi, minden rendbe fog jönni.

   - Teljesen nyugodt vagyok, nem látod? – mellkasomat fogva terültem el a földön.

   - Ne, ne beszélj! Siwon, hívd a mentőket!

   - Már megtettem, de van egy kis gáz.

   - Ennél nagyobb? – mutattam Jongra.

   - Igen. Boss lelépett… megint.

   - Jelenleg nem érdekel. Jongin, mindjárt itt vannak érted.

   - Nekem már mindegy.

   - Ne mond ezt, haver.

   - Dehogynem, érzem.

   - Nem, nem lesz semmi!

   - Teuk, hajolj közelebb, kérlek. – amint elég közel volt, a fülébe súgtam – Minden anyag, amit az évek során gyűjtöttem… egy ládába tettem és a 26-os dokk negyedik cölöpjének lábánál ástam el… Keresd meg és kapd el a rohadékot.

   - Úgy lesz, ígérem. De közösen fogjuk felkutatni és börtönbe csukni.

   - Siwonnal esetleg… Oh, még valami… Vigyázz a húgomra, szüksége van valakire, aki megvédi.

   - Mindent megígérek, csak tarts ki még egy…

   - Köszön-öm… - elsötétült minden.

   - Siwon! Hol vannak már azok a nyomorult mentősök?!

   - Nem tudom, de nyugodj meg!

   - Nem tudok! Ha én nem szólom el magam, akkor nem akarta volna megölni! Az én hibám az egész.

   - Dehogy! Boss mondta, hogy régóta tudja. Higgadj le végre! – felpofoztam, reménykedve abban, hogy ettől észhez tér majd.

A mentősök későn értek ki a helyszínre, Jongin meghalt. Nem akartam elhinni, hogy az egyik legjobb barátom az én – ha nem is közvetlenül – hibámból lett annak a gyilkos szemétládának az áldozata. Ezt még nagyon meg fogja bánni, ebben biztos vagyok. Ha kell, a világ túlsó végéről is előkerítem őt.

Most, hogy belegondolok, a mostani fogva tartóm nagyon hasonlít az akkori Bossra. Lehetséges, hogy ő kapott el? Nem, csak nem próbálkozna ilyennel, hiszen tudja, hogy Siwon bármikor elkaphatja őt…

   - Nos, hogy van a kedves vendég?

   - Emlegetett szamár… - motyogtam halkan – Csodásan, isteni a kiszolgálás, az alkalmazottak kedvesek… jah, hogy nem ez volt a kérdés. Whoops, my bad.

   - Nem sokáig lesz nagy a szád, ha megtudod, hogy megtaláltam a barátnődet és szóltam neki, hogy ha életben akar téged visszakapni, akkor szerezze meg a csomagot. Nem érdekel hogyan, de hozza el nekem.

   - Csak blöffölsz. Mellesleg, hogy van Jongin?

   - Tudod nagyon jól, hogy megöl…tem. Honnan?

   - Én nem fánkot zabálok ám, mint az amerikai kollégák. Ugye tudod, hogy ha innen kijutok, akkor elintézem, hogy a börtönben rohadj meg, Boss.

   - Ha kijutsz… V, gyere és hozd az eszközöket!

   - Igenis!

   - Mire készültök?

   - Majd meglátod…